A világ rohanása ellen úgy lázadok, ahogy tudok. Meg ahogy sikerül.
Asztalunkon adventi koszorú, gyertyák, alma. Ha máshol nem is, ezen kicsi felületen igyekszek megtartani valami folyamatos rendfélét. Lehessen leülni, meginni egy teát, olvasni valamit, megbeszélni napi kis gondjainkat.
Munkahelyemen nem vagyok sem a legokosabb, sem a leggyorsabb, s ezen az sem segít tán, hogy kicsit mindig tovább maradok, kicsit mindig többet adok magamból annál, mi számonkérhető. Elég egyébként az is, ha csak én tudok róla.
A kisasszonyok ide-odafuvarozása nem teher, lehetőség: kettesben töltött időre, fáradt fejem behunyt szemmel való pihentetésére várakozás közben, utcai lámpa fényénél tovább olvasni a evangéliumokat.
A meghívás arra szól, hogy elinduljunk és menjünk az úton, függetlenül attól, ki milyen gyorsan hagy le maga mögött minket.
A meghívás arra szól, hogy ragyogjunk, rendületlen ragyogással. Nem visszahúzódva, ha valakin erősebben szikrázik a csillámpor, nem előretörve, ha nincs nálunk különb éppen, közel s távol, senki.
Mint csillagok az égen, pontosan, szépen, nappal is, éjjel is - de nem elfelejteni:
fényük csak akkor látszik majd, ha leszáll az éj, s teljes sötétségbe borul odakint a világ.
5 comments:
ez a csöndes fény sokkal nagyobb erőt ad nekem, mint más
gyönyörű ez az asztal (a színei, és meleg fényei, stabilitása, szépsége de különösen az, hogy egy CSALÁD-é, otthoné, ♥
M, Nagyon egyre jártak a gondolatik. A hétvégére én is a sötétről és az abban másnak látszó dolgokról írtam.http://tubaroza.blogspot.hu/2015/12/apro-lista-boldogsagrol.html Mostanában ez foglalkoztatott a legjobban. Várom a holnapi szöszt!!!Üdv, V
Én pedig a fénybe mentem advent második vasárnapján,s szokott csendem helyett jól esett a nyüzsgés.
Iparművészeti Múzeum - adventi vásár - vásárlás nélkül, bámész gyönyörűséggel, megannyi kisebb, nagyobb csodát láttam. És feltöltekeztem szépségből, örömből, hogy a teremtő mily sokrétű kreativitással áldotta meg kis népünket. Művészi portékák, gyönyörködés, kedves beszélgetések az alkotókkal!
Aztán még álmomban is ott nyüzsögtek az ötletek, hogy megannyi saját készítésű ajándékkal tudhatok, tudhatunk kedveskedni.
/Még este meghorgoltam a második meleg sapkát a drogmissziós fiúknak./
Tavalyi elhatározásom, hogy ismeretlenekre is gondolok, akkor csángó gyerekekre, most a függőségtől szabadulni igyekvő fiatalemberekre./
Mély hálával meleg otthonomért, szeretteimért, s reménnyel az előttem tornyosuló hegyek lebontásához szükséges erőt kérve.
Áldott adventet kívánok!
köszönöm...
Sokat mondo kep!
Post a Comment