Hol volt, hol nem volt.
Jelentem, idén még nem érintett meg a karácsonyi neurózis szele, de minek is, ha egy átlagos szerdától ugyanúgy simán az összeomlás szélére tudok sodródni.
A kisasszonyok szerint egyszerűen azért, mert control freak vagyok.
Bármi is lett légyen az igazság:
odakint már rég leszállt az éj, s én magamra maradtam itt a konyhában, nem tudva, mit és hogyan tegyek jóvá. Ma már inkább csak semmit.
Lisztet veszek elő, cukrot, tojást, vajat, néhány túlérett banánt. Sütök reggelire egy banánkenyeret.
Aztán boldogan élünk, míg világ a világ, vagy míg indulni nem kell holnap reggel is iskolába, munkába, iskolába, munkába, iskolába, munkába, jaj.
9 comments:
Azon nem csodálkozom, hogy idén nem, azt meg nem is hiszem, hogy máskor igen. :-)
:))
de jó, nagyon jó ám banánkenyeret reggelizni, vagy magunkkal vinni nehéz, húzós napba
és nehogy azt hidd, hogy egyedül vagy abban a konyhában most , gondolj bele, hányan kukucskálunk ide épp:)))))
Vártam késő este az írásod, és jó volt tudni, hogy lesz.
Ilyenkor tényleg csak sütni lehet..
Csak egy kérdés: mi az a control freak? Nekem még ovisok a gyerekek, másban vagyok jártas. :)
Szerintem minden tisztességes édesanya control freak egy kissé. .adjuk hozzá a hormonokat, és máris lehet sütni a banánkenyeret..vagy egyebet.
Megadod banánkenyér receptjét :) Fel tudnám használni az érett banánokat :)
:)
Hiányoztál.
:) Na majd megtudod. Addig élj csak boldogan.:)
Post a Comment