Egy régi, bolhapiacon centekért beszerzett King James fordítású angol Bibliát olvasgatok egy ideje.
Nem igazán értem, of course.
Nem is azért olvasom.
Engem egyszerűen csak magával ragad a régies nyelvezet érthetetlensége és költőisége.
Te érted ezt? - kérdezte valamelyik nap az uram, miután pár percig figyelemmel kísérte a beszélgetést, mit a tévében néztem épp.
Á, dehogy... - mondtam. De olyan érdekes!
János evangéliumának első fejezetét próbálták értelmezni különböző szakterületek képviselői: természettudósok, irodalmárok, teológusok...Csodálatosan szép volt. Csak nem tudnám elmondani, ha az életem múlna rajta, akkor sem, hogy pontosan miről is volt szó.
Mert ki érti az életet, és ki érti a halált?
Ki érti azt, hogy kezdetben volt a Szó, s hogy testté lett, hogy szemlélhettük dicsőségét, kegyelmét és igazságát - mindezeket egészen pontosan ki érti?
Engem egyszerűen csak lenyűgöz a titok szépsége, s mécsesnyi világosság a következő lépéshez épp elég.
Ha nem is értem: csak megpróbálok elindulni, megtenni mindig a következő egyetlenegy lépést.
A King James Version-nél valamivel modernebb és kevésbé költői fordítás talán így fogalmazna:
Csak olvasd. Csak szeresd. Just do it.
