Hallottam a rádióban, régen szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani, ami azért érdekes, mert én magam is úgy éreztem, félretenném most kissé - egy-két-három, na jó, négy kivétellel - kedves könyveimet, hogy ezzel is üressé tegyem magam, ezzel is helyet készítsek, utat építsek, utat saját magamhoz.
Nem akarok folyton elfoglalt elmét és szívet, s azt is tudom, egész biztosan sokkal többet olvastam már egész évben, mint amennyi időt és pénzt erre egyáltalán rászánhattam volna, többet, mint amennyit befogadni képes lettem volna.
Versek és mesék, novellák és regények s mindenféle írások nyitotta csodálatos világok fényessége helyett egyetlen kis mécses lángja hivogat, roskadozásig terített asztalok helyett egyetlen szelet kenyér: a világ világossága, az élet kenyere.
Csak aki félt már sötétben tudja, mit jelent egy mécses fénye.
S csak aki volt már nagyon éhes tudja, mit jelent egyetlen falat kenyér.
