A reggeleink már előző este elkezdődnek.
Igyekszem rendbetenni a konyhát, megteríteni reggelihez az asztalt, termoszba előre megfőzni a teát, előkészíteni a gyertyákat.
Adventkor gyertyafényes reggelek vannak - kis békés világokat megteremtendő ebben a valószínűtlenül korán kelő, siettető, minket folyton hajszolni igyekvő világban.
De én ellenállok és lázadok ahogy csak tudok, s még az sem billent ki (túlzottan) az évek alatt magamban oly nehezen felépített könnyedségből, ha egyetlen reggel leforgása alatt a gyertyalángtól meggyullad kissé valamelyik kisasszony gyönyörűszép, lobogó haja, vagy álmosságom folytán csak a végén veszem észre, mosatlanok voltak az edények, miket - a mosogatógépet kiürítendő - éppen elpakoltam, vagy ahogy kitöltöm a csészékbe a teát, közben fel is borogatom őket, egyiket a másik után, mintha ez lenne a dolgok természetes rendje.
Nem baj.
Ezután egyszerűen csak az asztal túlsó végére teszem a gyertyákat, és feltörlöm a mindenhová alácsordogáló teát, és újrakezdem a terítést, a pakolgatást, újrakezdem az egész újrakezdést, ahogy a konyhámban, úgy a szívemben, ahogy az Égben, ugyanúgy a Földön.
