egyszer csak

elkezdett nyílni a konyhaablak párkányán az amaryllis, s én azóta nézem, ahányszor elmegyek előtte, meg-megállva, csodálva, hogyan bontja, teríti ki szirmait egyenként, fehéren, kedvesen, amolyan lassan ideérő karácsonyi ajándékként nekem, mintha azért a pár szeretetből odaszánt, ráadás óráért a tűzhely mellett ráadás szépség is járna, virág és öröm, extra luxus, titkos remény - nem is vette észre senki más, egyedül csak én