Ha igazán komolyan gondoljuk a Szentírás megértését, - hallottam egyszer egy evangélikus lelkésztől - meg kellene tanulni a nyelveket, melyeken íródott. S bármennyire meghökkentőnek találtam az ötletét, - melyet egyébként úgy próbál megvalósítani, hogy szabadideje egy részét ingyenes héber tanfolyamok tartásával tölti, - kénytelen vagyok elismerni, hogy majdnem igaza van. Ráadásul mekkora kedvem lenne hozzá! De hát, de hát. Bárcsak ne okozna ekkora kihívást ennek az egyetlen nyelvnek a tanulása is, ami a mindennapi életemhez kell! Mindenesetre, a túlzásokra hajlamos rész bennem érdemesnek találná mondjuk az ógörög nyelv tanulását egyetlen rövid, ihletett, gyönyörű szöveg eredetiben való elolvasása okán.
Kezdetben volt az Szó...Benne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága...Ő, a Szó, emberré lett, igazi hús-vér emberré. Közöttünk élt, és láttuk az ő hatalmát és fenségét...Mózes által adta Isten a törvényt, de Jézus Krisztus által megismerhetjük az ő jóságát és hűségét. Istent soha senki nem látta. Csak az egyetlen, aki Istennel, az ő Atyjával a legszorosabb közösségben van, ő mondta el és mutatta meg, kicsoda Isten. ( János evangéliuma 1. részből - a német "Gute Nachricht" c. fordítás nyomán)
Ismerek egy másik lelkészt, aki szimbolikusan mindig úgy áldja meg a gyülekezetet, hogy középen kis rést szabadon hagyó háromszöget formál a két tenyeréből, aztán mindig elmagyarázza: az áldást Isten adja, ő csak szabadon hagyja az utat a résen át; az egyik tenyér jelképezi a törvényt, a másik a jóságot, a kegyelmet - s ez utóbbi mindig kicsit rásimul felülről az előbbire. Mert az áldás mindkettőt magában foglalja, de a kapcsolat mindig fontosabb annál, hogy kinek van igaza, s a kegyelem mindig felülírja a törvényt.
A tökéletes igazságot úgy lehet messziről csodálni, mint elérhetetlen hegycsúcsot a messzeségben. De Isten valódi, teljes lényét csak egy hús-vér ember tudta, és tudja azóta is ezerféleképpen elmondani.
Amúgy tegnap este elmentem végül énekelni.* Nem kellett messze menni, csak átvágtatni a dombon a holdfényben a templomig. Ott volt már a falu apraja-nagyja, s a csodás akusztikájú térben összeszorult a szívem a szépségtől, amint énekeltük:
Shine your light, shine your light
Shine your light through me Jesus
Shine your light, shine your light
Shine your light through me Jesus.
* N. receptje apróbb csodát művelt: egy ujjnyi gyömbért héjával együtt feldarabolni, feltenni főni és 15 percig forralni, amilyen forrón csak lehet, mézzel vagy anélkül iszogatni.
Holnapra pedig már tényleg lefordítom a megígért keksz-recepteket.
5 comments:
:)))) A legeslegjobb mindjárt az elején, amikor érzed, hogy kerülget a kór.
:)))) A legeslegjobb mindjárt az elején, amikor érzed, hogy kerülget a kór.
Már megint töltődtem nálad! Köszönöm!
köszönöm, és én is adok neked kekszreceptet, talán a főtt gyömbérrel is jó
15 dkg zabpehely
15 dkg puha vaj
10 dkg cukor
10 dkg finomliszt
1 tojás
1/2 teáskanál őrölt fahéj
frissen reszelt őrölt gyömbér
1 csipet só
10 dkg étcsokoládé, kockákra vágva
Elkészítés
A vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojást. Egy másik tálba tegyük bele a többi hozzávalót és keverjük össze. Gyúrjunk masszát a két tál tartalmából, majd készítsünk gombócokat, utána lapítsuk ki keksz formára és tegyük sütőpapírral kibélelt tepsibe. 160 fokos sütőben 10-12 perc alatt elkészül.
Köszönöm, meg fogom sütni...
Post a Comment