Senki sem ért rá velem jönni. Sétálni viszont egyedül is jó, s ha a rendetlenség, a napok óta semmiféle-kérlelésre-el-nem-pakolt-ruhák s más effélék miatt már igencsak kezdene előbújni a bennem élő házisárkány - szóval akkor egyenesen kötelező.
A rosszkedvben nem az az elviselhetetlen, hogy rossz a kedv, hanem hogy bezárja a szívet. Se ki, se be, se lát, se hall. Álldogálok épp elégszer kérlelve becsukott szívek előtt - tudva, hogy odabent lenni sokkal nehezebb...
Ahogy megyek, lassan kisimul a lelkem. Megnyitom szívem az öröm érintése előtt. Élvezem a csendet, a ködöt, a hó ropogását talpam alatt, s kis leesett fenyőágakat gyűjtök össze a földről.
Már a dombon túl járva egyszer csak barna négylábú bukkan fel a kanyar mögül, repdeső fülekkel vágtat felém. Lili lesz az, a szökevény hajlamairól híres kutyus a faluból, - majd' ledönt a lábamról örömében, mikor felismer. Kicsit beszélgetek a gazdáival, boldog karácsonyt kívánok nekik - végül pedig sikertelenül próbálok ünnepi csoportképet kattintani a vidám kis társaságról.
Az örömnek Istennél van a lakhelye, Tőle száll alá, és átöleli a szellemet, a lelket és a testet, s mikor ez az öröm megérint egy személyt, akkor szétszóródik, magával ragad másokat, s feltöri a bezárt ajtókat. Van olyasfajta öröm is, ami mit sem tud a szív fájdalmáról, a gyötrelemről, a félelemről; nem maradandó, pillanatnyi bódultság csupán. Az Istentől jövő öröm útja a jászol szegénységén, majd a kereszt gyötrelmén át vezetett; ezért van az, hogy legyőzhetetlen és megdönthetetlen.
- Dietrich Bonhoeffer-
11 comments:
Toporogtam reggel óta már néhányszor a blogodban a mai "ajándékomért." :-)
Tudod milyen jó tudni, hogy lesz? Voltam már itt párszor nem advent idején, és akkor nem tudhattam írsz-e aznap éppen, és bizony volt, hogy nem. Most jó ez az időszak nagyon, köszönöm.
Régen sétáltam, valamikor többet, leszoktam róla. Te sok mindenhez kedvet adsz.
Mikor ránéztem a kutyusra( Lilire), azt hittem olyan kis támadós fajta, te nem ismered,és ezt a történetet meséled el. Jujj! Most, hogy elolvastam az írást, már azt látom, hogy ennyire szeret! A lányok nevetéséből is tudom, hogy ők is tudják Lili érzéseit.:-)
Happy end!
Kitart szívvel állok én is itt minden nap. Be- be kukkantok időnként, és várom a napi kincset!
Marta draga egy ilyen Istentol jott orom suhant at ma gyaszos szivemen, bevallom megszeppentem, hogy lehet ilyen eles fajdalomban oromot erezni,de Istennel a lehetetlen is lehetseges!
"A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz."
(Csitáry-Hock Tamás)
Nagyon-nagyon vágyom megdönthetetlen örömre és nyugalomra.de valószínüleg ezen a Földön "csak" előkészíthetjük magunkat rá, azt nem itt kapjuk meg jutalomként.
Küzdök,szenvedek,hogy legyőzzem a sárkányomat magamban, néha meg már elfogy az erőm és olyankor hagyom magam: "Most már nem teszek semmit sem, csak engedem,hogy szeressen az Isten."/Túrmezei/
A fotó: tökéletes!!!!!Visszaadja a pillanatot!
a rosszkedvben tényleg az a legszörnyűbb, hogy bezárja a szívet...rossz belül, és fájdalmas előtte várakozni, kulcs nélkül...
talán az öröm, igen, az az öröm, ami, mint ajtó elé letett névtelen ajándék olyan önzetlen, az tud kiszabadítani...
köszönöm,
minden nap van egy mondatod, ami úgy érint meg, mint megpendítik a hegedű húrját, és még zeng egy darabig
Kedves Márta,
tudjuk, sok időt is áldoztál erre a
kalendáriumra a szép gondolatokon és
kedvességeden kívül, és mindezt nagyon szépen köszönjük Neked!
Kati és Edit
Kincsek kincse
Ha ajándékra lelsz karácsony éjjelén,
szeretetből s lemondásból olvasztva eggyé,
és tapintod vele a gondot, a törődést és
a boldog izgalmat, mit a másik érzett -
drága kincset kaptál. Az idő hordalékából
nagy ritkán bukkan fel hasonló,
s ha mégis: vigyázz rá, mint szemed világára.
(Erma Bombecktől részlet)
Kedves Márta,
tudjuk, sok időt is áldoztál erre a
kalendáriumra a szép gondolatokon és
kedvességeden kívül, és mindezt nagyon szépen köszönjük Neked!
Kati és Edit
Kincsek kincse
Ha ajándékra lelsz karácsony éjjelén,
szeretetből s lemondásból olvasztva eggyé,
és tapintod vele a gondot, a törődést és
a boldog izgalmat, mit a másik érzett -
drága kincset kaptál. Az idő hordalékából
nagy ritkán bukkan fel hasonló,
s ha mégis: vigyázz rá, mint szemed világára.
(Erma Bombecktől részlet)
S hogy megengeded, bepillantsunk a mindennapok valóságába, felettébb megtisztelő. nemes lélekkel hordozod, amit neked szánt az Úr. köszönöm a példát, amit nekem adsz.
Köszönöm nektek!
Post a Comment