Sunday, December 22, 2013

22.


Mivel - talán két évvel ezelőtt - épp karácsony tájékán olvastam először Dietrich Bonhoeffer-től  bármit is - véletlenszerűen akadtam rá a menyasszonyának írt leveleit összegyűjtő könyvre a könyvtárban - szóval azóta adventkor mindig előveszem a könyveit. Bonhoeffer hozzátartozik az ünnephez. Szerette a karácsonyt, sokat írt róla, s bármilyen körülmények között tudott szépen ünnepelni...
1943-ban került börtönbe, ahonnan aztán már nem jött vissza, de még 1942 karácsonyán Tíz év után... címmel hosszú levelet írt: ezt szánta ajándékul legközelebbi barátainak. Leírta gondolatait mindenféléről, ami foglalkoztatta: a viharos időkről, a hétköznapi bátorságról, sikerről, szenvedésről, bizalomról, butaságról, együttérzésről, optimizmusról. Olyan idők voltak, mikor minden személyes gondolatnak tétje volt, s a nehéz idők megpróbáltatásait csak a legkiválóbbak - nem voltak kevesen! - állták ki méltóképp.  Napjainkban sokkal könnyebb az élet, de helytállani talán most is ugyanolyan nehéz.
Ma az ő egyszerű, de igaz - 70 év után is aktuális - minőségről formált gondolatait hozom.

...Kulturális szempontból a minőség-élmény visszatérést jelent az újságtól és a rádiótól a könyvhöz, a rohanástól a pihenéshez és a csendhez, a szétszórtságtól az összeszedettséghez, a szenzációtól a józan észhez, a virtuozitás-ideáltól a művészethez, a sznobizmustól a szerénységhez, a féktelenségtől a mértéktartáshoz.
A mennyiségek megterhelik egymás rovására a teret, a minőségek kiegészítik egymást.
(D. Bonhoeffer, Widerstand und Ergebung)

9 comments:

L. M. Zsuzsi said...

Köszönöm ma ezt a nagyszerű idézetet, ha megengeded, felteszem az oldalamra! Sokmindent olvastam Bonhoeffertől, erre nem emlékeztem... igaz, ez már több, mint egy évtizede volt...

Eszter said...

Hú, ez egy egész életre való kemény feladat. De milyen igaza van! Én is köszönöm ezt az idézetet, én csak magamnak írom ki. :)

Anonymous said...

Koszonom, a mai emlekeztetot, szuksegem volt/van ra, es mindent gondolatot, minden napi ajandekot amivel kicseit szebbe varazsoltad szamomra az elmult idoszakot. Nem siekrult ugy a befele fordulas ahogy az jolesett volna a lelkemnek, de vannak szep pillanatok, es ehhez a te bejegyzeseid is hozzasegitettek.
Aldott Unnepet!
majusvan

Éva said...

Igen, ha napjainkban ezekből bármit is sikerül megvalósítani, elégedettek lehetünk.Csak " minőségi" ember tudja így megfogalmazni ezeket a bennünk is élő, sok elbukást is adó kívánalmakat.
Minden bejegyzésedben van egy felismerés, amit továbbviszek magammal, és már ott és akkor érzem, hogy több vagyok általa.
Jó, hogy vagy nekünk!

Éva said...

Gondolom a nagylány hazaért a síelésből jó élményekkel.

márta said...

Igen. :) Az ennivaló viszont állítólag nem volt jó...

Éva said...

Mert a tiedet szokta meg, ami biztosan finom!:-)
Mindig minden nem jöhet össze.
Tudott már síelni, vagy most tanult?

márta said...

Már tudott jól síelni, de azért jó magas hegyekbe mentek, volt még mit tanulni. Úgy volt, hogy lecsúsznak a fekete pályán is, de szerencsére nem tették, így nem kellett szívinfarktust kapnom...

Éva said...

Akkor ez jól alakult. Idén legalábbis! :-)