Sunday, December 8, 2013

8.


 Hogy nap végén mindig is összeterelgettem a gyerekeket és felolvastam valamit, szóval ez azért szorul változtatásra, mert esténként sokszor nem vagyok itthon. Az mindenesetre nem lehet, hogy történetek és mesék nélkül teljen el az Advent...Ezért napközben, ha csak öt percre is, leülünk és olvasunk. Mostanában történeteket Anne karácsonyából, és kiselejtezett könyvtári könyveket, bennük naiv kis ünnepi novellákkal. És zsoltárokat. Lassanként pedig majd Krisztus születését.
Néha pedig egyszerűen csak bolondokháza van, és akkor nem olvasunk semmit.

Egyébként  tegnap délben elállt a vihar, s a pirinyó főtéren mégiscsak felépítették a puncsos bódékat, s mi mégiscsak elindultunk az itthon fellelhető majd' összes hangszerrel  megtartani a szokásos karácsonyi vásárt, a Christkindlmarktot. Mert mindenesetre az sem lehet, hogy Christkindlmarkt nélkül teljen el az Advent.

Legyen szép a második adventigyertya meggyújtása. Legyen ünnep, legyen megadva a módja, de leginkább csak: legyen. Szükség van a fényre, hogy eltűnjön a  sötétség. 

5 comments:

iri said...

Nem kis havat lapatoltal!Aldott adventi vasarnapot!

Éva said...

Mintha látnám a középső képen a lányokat is zenélni. Ezért szedtétek össze a hangszereket?
Mikor tegnap írtad, hogy voltatok a Christkindlmarkton, akkor vártam már képet róla.

csillag said...

ó, de szép ablak!

márta said...

Igen Éva, mindhárman zenéltek. :)

Éva said...

Szerintem megtaláltam mind a hármat a képen! :-)