3.

Ha az idő mértékegysége a ceruza lenne, akkor egy ceruzája járok be a városba könyvelőséget tanulni, és nagyjából pont egy ceruzája nem találkoztam még senkivel, aki megértette volna, miért pont én, miért pont könyvelőséget.
Miért, miért. Azért, mert szeretem a logikát, és a könyvelőség logikus. Mert nem olyanok a körülmények, hogy közel s távol lehetőség lenne valami sokkal látványosabb munkára vagy tanulnivalóra. Nem olyan a nyelvtudásom, és nem is lesz soha olyan. Nem vagyok már nagyon fiatal, természetesen fiatal vagyok és szép, csak nem annyira. Mert egy családi asztalra kézzelfogható ételt kell letenni, és reménykedem, hogy néhány ceruza elkoptatását beválthatom majd egy darab kenyérre. Mert úgy gondolom és úgy élem meg, hogy bármit, de bármit a világon lehet szeretettel és örömmel csinálni. Mert képes vagyok megtalálni a poézist a számok és kontók világában is. Értékelni tudom, ha a feladatban nem úgy írják, hogy mondjuk "elromlott a cég számítógépe, venni kellett újat, ennyi és ennyi a forgalmi adó, ennyi és ennyi az árkedvezmény...", hanem így: " a vállalat számítógépe kilehelte a lelkét". 
Ha felhívom a szüleimet, és megkérdezem aput, hogy van - az év folyamán agyvérzése volt - soha nem azt mondja, hogy jól, mindig azt: nagyon jól. 
Ezek a különbségek számítanak, ezek teszik gyönyörűvé az életemet.

"...én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." 
(János evangéliuma 10: 10)