Friday, December 20, 2013
20.
Mintha kezdeném úgy érezni magam, mint a kicsi királylány a Grimm mesében, akinek hat esztendeig nem volt szabad beszélnie, miközben az átok megtörése okán hat inget kellett megvarrjon csillaghúrból hat hattyúvá változtatott bátyjának, s akárhogy igyekezett szegény, a legutolsó inget nem sikerült befejeznie, így egyik királyfinak élete végéig hattyúszárny lógott a fél karja helyén.
Kötött-varrott ajándékok készülnek a gyerekeknek ugyanis, s nem az ő hibájuk, hogy hárman vannak, mert akárhányan lennének, a legutolsó margóján mindenképpen úgy érezném, gondolom én, hogy ezzel már képtelen leszek elkészülni.
A legnagyobb igyekezet ellenére: amit emberileg tenni tudunk, csupán töredék. Az ember itt kevés a szeretetre. Ennyire telik. S ezt pontosan tudva csak azzal a reménnyel lehet mégis nekiállni kötni, írni, barátkozni, tanulni, dolgozni, szóval élni - mennyi bátorság kell a leghétköznapibb élethez is akár! - hogy töredékeink időnként csodálatosan kiegészíthetik majd egymást.
Még mindig jobb, ha a királyfi fél hattyúszárnnyal él, - mert legalább él, és emberi életet él.
Az szeretetből hozott áldozatnak akkor is van értelme, ha egyébként semmi értelme.
Nem lenne mégis sokkal jobb biztosra menni?(Egy a biztos: ha nem kezdek neki annak a lehetetlen csillaghúr-ingnek, a bátyám hattyú marad, míg él. Minden más, szóval akármi más csodálatosan bizonytalan marad az utolsó percig.)
Nem-e kell vajon előbb mindent jól megérteni mielőtt hinni mernék?
Nem. Csak menj és éld, amit nem értesz.
Just do it.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Marta draga olyan szepen,vigasztalon irtal ma nekem ...megertettem ,hogy hittel tovabb kell mennem... tennem amit meg Isten ram bizott megteve minden tollem telhetott azokert akiket ram bizott ! Aldott karacsonyi unnepet es Boldog ujevet kivanok nektek !!
Nekem a szívem szakad meg értetek, akik gyászolva töltitek a karácsonyt...Sokat gondolok rátok. Kívánom, hogy így is legyen szép az ünnep.
olyan jól esett zokogni a soraidon, finom, vigasztaló, ölellek
Márta, megint hozzájárultál egy téglával a belső építkezésemhez!
Hol járt az a cipő a gazdájával, mikor odakerült, ahol a kattintás volt?
A vadonban. :)
Post a Comment