Thursday, December 12, 2013

12.


A konyhaasztalon, - melynek társaságában az egész délelőttömet tervezem tölteni, - van: egy termosz forró tea, mellette méz, hogy segítsen átvészelni a megfázást, mellette egy halom könyvelési feladat, ezeket délutánig meg kell oldani, mellette egy gyertya, mellette egy piros ruhájú angyal, emellett a számítógépem, amin meg kellene írni a mai adventi bejegyzést, aztán a Szentírás, a fekete notesz, néhány receptes füzet, és még itt vagyok én is.

Én, mint egyetlen ezen a világon, akinek pont ilyen a szíve, az érzései, a gondolatai.
A kérdésre, hogy ki vagyok, ugyanúgy nem tudok igazán válaszolni, mint a lányom, aki megnézegeti magát a tükörben, és megállapítja, mennyire szép...Én megnézem magam a tükörben, és nem értem, mitől ilyen fáradt az arcom. Csak azt tudom, hogy egyetlen vagyok, ezért pótolhatatlan, mint minden ember, mert mindenki valakinek a testvére, barátja, gyermeke, apja, anyja, valakinek a legfontosabbja. Másokkal együtt vagyunk egyetlenek.

Hogy mikor melyik a legkedvesebb zsoltárom, az nagyon változó, mert mindig az, amelyiket olvastam. Most éppen ezt, és azért éppen ezt, mert lenyűgöz, hogy a mód, ahogyan neveljük gyermekeinket, megértéssel és sokkal, de sokkal nagyobb irgalommal, mint szigorral, az egy hasonlat. Kifejezi Isten gondolatait, mi pedig - minden küszködésünkkel együtt - metaforák lehetünk az Ő nagy, ragyogó, mindent betöltő szívén...

"Amilyen irgalmas az apa fiaihoz,
olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált,
emlékszik rá, hogy porból lettünk."
(103. Zsoltár - részlet)

10 comments:

Éva said...

Nagyon fontos nekem, hogy minden nap úgy jöhetek ide, hogy találok is tőled valamit.A reggeli első gondolataim között- amivel lelket verek magamba-, ez a tudat is benne van.
Gyógyulást kívánok, és kitartást a könyvelési feladatokhoz.Minden más az asztalon igazi örömforrás.Írtad, hogy te a könyvelést is megszeretted( úton vagy felé?), de én magamból indulok ki!:-)))

Anonymous said...

Hm, ez a zsoltár... Ez éltetett aznap, amikor elveszítettük a kisbabánkat és azóta is sokszor.
"ne feledd el, mennyi jót tett veled" és az is, amit idéztél.
Köszönöm a mai napi bejegyzést (is)!!!

(Noémi vagyok, csak munkahelyen olvaslak az 5 perces pihenésben :))

Katalin said...

Másokkal együtt vagyunk egyetlenek...

igen
ez az

nagyon köszönöm

iri said...

Ujbol bejartad mindennapjaink es lenyunk valosagat!Koszonom Marta!

VRJúlia said...

Csak sajnos, sajnos nem tudom mindig irgalommal, türelemmel...mindig szeretettel, de nem mindig türelmesen. Nekem fáj a legjobban...

Piroska said...

Istenem, Istenem de szépet hoztál ma isnekünk....Én megmondom ki vagy Te :) Te magad egy nagy A J Á N D É K vagy a a mi (blogolvasók) számára...


Részemről Köszönet és Hála!

Szeretettel és öleléssel,

Piroska

Gyöngyi said...

Köszönöm hogy a sok tennivaló között, szántál időt olvasóid számára :))
Gyógyulást!

Csipkerózsa said...

Köszönöm. Hogy idetaláltam. Éppen ma, és éppen ezt olvashatom.
Napok óta megoldhatatlannak tűnő problémák jönnek szemebe velem,és amikor már éppen feladnám, kapok egy jelet, valamit, amitől van erőm újragondolni, újrakezdeni, és lassan talán a problémák is megoldódnak.
Ma Te voltál ez a jel, köszönet érte.

márta said...

Köszi a feed-back-et :)

Anonymous said...

Nagyon tetszett és megnevettetett.