7.

(Mire befejezem a mondatot, már holnap lesz, ezért ér megírni már most a bejegyzést.)
Odakint minden olyan, mint reggel, a lámpák fényénél még mindig táncolnak a hópelyhek, sűvít a szél, mindenki alszik. A ma olyan volt, amilyen. A holnap még érintetlen, mint a hótakaró a dombon.
 Szeretném majd olyan egyszerűen és figyelmesen megélni, amilyen egyszerűek az idei adventi díszeink. Teljesen odavagyok a fehér színért ugyanis, felújításkor fehér lett a konyhabútor, fehér lambériát kértem a plafonra, óriási fehér hópelyhek készültek az ablakra, de fehérek gyertyák, a hó és a Mici is.
A figyelmesség feltételezheti, hogy nem kapcsolom be a számítógépet, és néhány óráig mindent megteszek, amire a gyerekek kérnek. Szóba jöhet némi keksz-sütés, kártyázás, forró csoki. Nincs másom, csak saját magam, a gondolataim, a hitem, az időm, a szeretetem...( - fűszerezve némi túlérzékenységgel, helyenként egy kis türelmetlenséggel, kényelmességgel, csak hogy teljes legyen a kép. Das gehört dazu.) Amim van, szívesen adom. Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.*
Mindenki saját maga lehet a legszebb karácsonyi ajándék.

* Weöres Sándor