Múlt héten leesett a világnak ebben a sarkában is az első hó.
Épp egy hosszú séta kellős közepén történt, ha nem csal az emlékezetem, márpedig nem csal, mert bizonyítékom is van róla: egy fénykép, rajta az első hó, és én, boldogan, mint egy tejbe esett friss labdarózsa. Annak a békéjét, amint a végtelen erdők-mezők közepén állva nézzük a csendes, lassú hóesést, szóval ezt lenne jó magunkkal vinni a télbe, ami itt nálunk sohasem egyszerű, a végtelen hólapátolások, az autóval a hegyről való visszafele csúszások, az elszigetelődés, a délután rendszeresen leereszkedő sűrű köd miatt.
A hozzám hasonló félős lányok ó, de könnyen elfelejtik, hogy mindig csak a következő lépéshez kell némi bátorságot összeszedni. Az sohasem lehet mentség, hogy nehezek a körülmények.
Csak elindulni kell, menni az életen át, egy életen át, egyszóval é l n i - s legfeljebb kicsi lámpást gyújtani, ha túl sötét az út.
10 comments:
"csak a következő lépéshez kell némi bátorság" - ez jó, köszi! :-)
Tudom ti éltek benne, de nekem messzebbről a ködös, havas elszigetelődés is tetszik!:-)
Az első hó élménye? Az nagyon jó mindig!
egy életen át:)) annyira,
és legfeljebb kicsi lámpást:)))
legfeljebb (ha már nagyon félek, ha már nagyon ködös:))))
Köszi szépen Márta! Újra!
Köszönöm,Márta!"kicsi lámpás..."köszönöm hogy irásaid ilyen kicsi lámpások a ködös napokban.
Mar nem is tudom mit irjak, mert szinte mindent amire gondoltam mikozben olvastam ,leirtak az elottem levok(igy van ha nem elsonek olvasom-kommentelek :) )egy kis gyongyszem ujbol!Koszonom!
Meg azis ,hogyolyan jo meg most az elejen (mint a frissen megbontott edesseg csomag) mert tudjuk, meg van jo nehany meglepetes elottunk!
Örülök, hogy újra advent van (itt, a kedvenc blogomon is). Köszönöm az írásaidat, valami mindig felépül bennem, amikor olvaslak: valami szép, valami jó, egy parányi hit arról, hogy az élet szép. Isten áldjon Márta!
Köszönöm a visszajelzéseket, nagyon örülök nekik. :)
Szép a táj ...és Valaki ott van veletek...
Post a Comment