Thursday, December 10, 2015

10.


ez a test, ez a lélek, ez az idegrendszer, ez az önbecsülés, ez a magamról kialakított kép sokkal, de sokkal törékenyebb, mint bármely cserépedény

hogyan köszönjem meg, hogy mikor a legmélyebben vagyok,
mondjuk kialvatlanul, vagy elgyötörten, vagy veszekedés után, vagy úgy, ahogy,
s mondjuk épp csak elkezdődött a munkaidő, s kellene nagyon gyorsan, nagyon hibátlanul dolgozni,
s mondjuk tudom, hosszú órákig még nem lehet se aludni, se sírni, se kibékülni...
hogyan köszönjem meg a pont akkor eszembe jutott gondolatot is, mely megtart,
most is, mint annyiszor már:
ez a kincsünk pedig cserépedényekben van
bármily törékenyen - s ennél szebb adventi gondolat a világon nincs -
ott van bennünk mégis mindörökre a kincs

4 comments:

tubaroza said...

M, annyira magával ragad, amikor a legapróbb napi semmiségekből( mint a megszáradt pékárú) olyan mélységekig jutsz, amivel az emberbe markoló gondolatokat ébresztesz. Annyira közeli minden szó és esemény.... komolyan; miről fogok írni a héten... már mindent leírtál!

Éva said...

Őrzöd a törékeny de még ép cserépedényedben a kincsedet a mi örömünkre is.

matkom said...

Ezt az egészet így ahogy van megtanulom, annyira a szívembe talált...köszönöm.

iri said...

Hogy a kegyelem nem kiemel a helyzetből, miben vagyok, de megerősít benne, megtöltve értelemmel, csodával.”-gyonyoru es igaz