Őszintén meglep, milyen könnyedén virrad fel ma a hajnal. Felkelek, mint akinek van kedve felkelni. Vizet eresztek teát főzendő, mint akinek van kedve vizet ereszteni teát főzendő. Magamhoz ölelem a szoba közepén tanácstalanul pislogó nagy, fehér macskát, mint akinek...na jó, macskát ölelgetni kedvem, bármennyire is utálja, mindig van.
Olyasfajta könnyedség ez, amiért keményen kell megdolgozni.
Mert minden nap tele van útelágazással.
Nem tud róla senki. Fraktálokat rajzolnak ki lépteink, amerre járunk, s nem látszik a minta, csak messziről, leginkább csak a végtelenből.
Én pedig itt lent a végességben csak azt tudom, - s közben meg csak azt nem tudom, mindez miért olyan nehéz - sohasem szabad arra menni, amerre kemény lesz a szív.
Tulajdonképpen egyszerű.
Onnan tudni, szép lesz végül a fraktál, hogy másnap könnyedén virrad a hajnal.
Felkelek, mint akinek van kedve felkelni.
Élek, mint akinek van kedve élni.
7 comments:
A te soraid olvasása után nekem mindig van kedvem élni.
Nekem is :)
Ölellek!
még sosem jutott eszembe (minden másról igen), hogy a lépteink vonala is fraktál, amire messziről rálátni ugyanolyan gyönyörű, mint a tengerpart :)))
...pont ezért szeretek itt lenni nálad, rábukkanni evidenciákra veled, olyanokra, amikre sosem gondolnék nélküled,
...annyira öröm ez a mai reggel is itt... köszönöm:))
"sohasem szabad arra menni, amerre kemény lesz a szív" - hogy ez mekkora bölcsesség!!! :) Köszönöm Márta!
Mindig olyan szép! Köszönöm! Zsófi
Gyonyoru kep
Post a Comment