Nem vagyok túl jó barát. Néha túl sok vagyok, néha meg túl kevés. A lehető legritkább esetben vagyok pont annyi, amennyi.
Múlt tavasszal, egy erősen túlórázós időszakban írtam egy körlevelet drága jó imacsoportomnak, hogy - saját túlélésem érdekében - nem tudom, tudok-e menni még valaha. (Hát, azóta sem... )
Olyan kedves, hogy most mégis, engem is meghívtak a hagyományos karácsonyi vacsorára.
Mintha hazamentem volna, olyan volt.
Az otthon az egy olyan hely, ahol elfogadnak így, ahogy vagyok. Visszavárnak, érdek nélkül. Jót feltételeznek rólam - mert ismerik a szívem - ha rosszul is fejezném ki magam. Agyonölelgetnek, mikor megérkezem. Kacagnak a tréfáimon. Érdekli őket, hogy mondják magyarul, hogy guten appetit. Itt van hely néhány, a világ másik végéről idemenekült barát számára is, kiktől megtanulható a padlizsánsaláta arab neve például. Babaganush.
Mindannyian vándorok vagyunk itt legbelül, messziről jövünk, messzire tartunk. Hazafelé. Útjaink java része tulajdonképpen magányos, azt hiszem. De csak azért, hogy megtanuljuk:
az otthon nem hely, hanem ünnep.
Ünnepe a barátságnak, bátorságnak, kedvességnek - ünnepe a vidám karácsonyi vacsoráknak! -
s nem tudom, tényleg nem tudom, hogyan másképpen lehetne (túl)élni egy félelemtől ennyire megterhelt világban, mint amilyenben mi itt
élünk, halunk, szeretünk...
7 comments:
azt hiszem, soha nem kapaszkodtam ennyire a mondataidba, mint most, köszönöm őket. megtartanak, mikor szédülök.
Ezek most megint. Pont akkor és pont azt írtad, amibe kapaszkodhatok. Köszönöm.
Szeretnek téged (mi is!).
Ó, hála Neked, ezt nagyon nagyon köszönöm. Most elmentem magamnak és újra és újra és újra el fogom olvasni!! Az otthon az nem hely, hanem ünnep- ez csodaszép. És minden sorod ajándék.
Ajándék vagy nekünk te Márta, advent minden egyes napján, sőt az év minden napján! ( nem túloztam el!)
:))"Nem vagyok túl jó barát. Néha túl sok vagyok, néha meg túl kevés. A lehető legritkább esetben vagyok pont annyi, amennyi kell." ez nagyon ismerős magamra nézve :)))))
Ismét ölelés!
Post a Comment