az egész múlófélben lévő december nem más, mint folyamatos meghívás az örömre.
én készültem. figyeltem a jeleket. észrevettem minden apróságot, s már advent legelején beírtam kék füzetembe az ezredik ajándékom, de hát ki is számolja már, elég nekem a tudat, hogy ennyi éves koromra pont az a figyelmes és derűs személy vagyok, aki mindig is szerettem volna lenni.
tudom, hogy minden ajándék.
ez nem zárja ki, hogy ma különösképpen is elszomorodjak, különösképpen is érezzem, mennyire kevés vagyok barátnak, mennyire kevés anyának.
ez nem zárja ki, hogy tudjam: lehetséges az öröm a bánatban, lehetséges a fény a sötétben.
a karácsony ünnepére meghívást nem azok kapnak, akiknél minden oké.
a meghívást mi kapjuk, mert nekünk van a legnagyobb szükségünk rá, nekünk, kik
valóságos emberek vagyunk, retusálatlan karikákkal a szemeink alatt, kik
valóságos problémákkal küszködünk, és
valóságos embereket próbálunk szeretni, el-elfogyó szeretettel, kik
mégis mindig a fényt keressük és adjuk tovább,
ahogy lehet, ahogy sikerül.
6 comments:
igen ♥
hálás vagyok ma (is) azért, amit mondtál nekem
Drága Márta, Szavaiddal fényt gyújtasz a szívemben. Áldott ünnepeket kívánok Neked és kis családodnak! Üdv. Márta Budapestről
Nagyon köszönöm!
gondoltal mar arra hogy ki kellene add novella formajaban ezeket a tanulsagos kis gondolatokat,en sokat tanulok itt es koszonom .egy ismeretlen csodalo amugy (mady)u.i.bocs az ekezethiany miatt
Jaj, de cuki ahogy ott ül a fa alatt! :)
Hát ez a Micis kép szenzációs. De nagyon, nagyon :) Köszönöm Márta! És a többit is... nagyon! Hédi
Post a Comment