Szerettem volna

kissé frissíteni a Küchenfee-t, de nem tudom áttölteni a gépre a képeket, mert nem találom az ehhez szükséges kábelt, és képek nélkül nem az igazi. Ma vendégeink elmentek Drezdába, illetve Chemnitzbe, mert Zsolt ott élt egy fél évig ösztöndíjasként két évvel ezelőtt, és szeretett volna nosztalgiázni egy kicsit és megmutatni Anyuéknak a helyet. Így ma egy szokásos napunk van és én már megint itt lógok a blogon.
Hoztak nekem egy csomó Nők Lapját...annyira hiányzott már. És ajándékképpen választhattam könyveket, úgyhogy így most olvashatjuk a Tündér Lalát Szabó Magdától, Berg Judittól a Cipelő cicákat (sokat nevettünk, mert a rajzok nagyon szépek benne és a történetbeli Dorka pont olyan, mintha Enikőről rajzolták volna) és egy Michael Ende könyvet is. Sőt, én kaptam egy szakácskönyvet is. :) Szóval, kész háváj van.
Apu kedvéért elmentünk megint a falumúzeumba, mert ő nagyon szereti a régi dolgokat, és mindent, ami a famunkával kapcsolatos. Készített magának egy esztergapadot és most már előre örül, hogy télen dísz-szekereket készíthet megrendelésre...Mondta is, hogy mindig is ilyesmiről álmodott, és most közel a hatvanhoz teljesülni kezd az álma, és hogy higgyem el, hogy amit nagyon akar az ember, az előbb-utóbb sikerül. :)
Anyuval felváltva ügyködünk a konyhában, azért felváltva, mert ugye, ismeritek a két dudásról egy csárdában szóló szólásmondást...:) De ebből mindenki csak profitál, már ami a végeredményt illeti.
Szóval így. Most pedig mennem kell, mert megígértem a gyerekeknek, hogy elmegyünk megnézni a kacsákat.