Nem is tudom...

ha nagyon tárgyilagosan néznénk a jelenlegi napjaimat, akkor azt is mondhatnánk, hogy az ember ( vagyis én) azért kel fel , hogy először reggelit készítsen X (azazhogy hét) személynek, meg magának is, persze nem egy időpontban, hanem hullámokban. Mikor összeszedte az csészéket, ilyesmit, nekifog, és órákig kavargatja az ebédet, amit ugyancsak hullámokban fogyaszt az X személy, meg persze jómaga. Mikor mindent bepakolt a mosogatógépbe, akkor már jön is valaki uzsonnát kérni, meg mások is, de nem egyszerre, mert nem vagyunk egyformák, szerencsére. Délután elmegy az ember többedmagával megetetni a város kacsáit a város patakjánál (nem is érdekel, hogy szabad-e, jelenleg ez a nap fénypontja és kész...). Hazaballagva ugyancsak hullámokban vacsorát szervíroz az X személynek, na meg jómagának. És ezzel vége is napnak, jöhet a következő. Közben arra gondol, hogy mégiscsak azért eszünk, hogy éljünk, és nem fordítva, és hogy az élet már megint nem az, ami velünk történik, hanem ami bennünk. Szóval nem tárgyilagosan kell nézni a napokat. Meg különben is, állítólag az életben a folyamat a lényeg, és ha ez nem folyamat, akkor semmi sem az.