Monday, July 7, 2008
Ha jól belegondolok, az
egyik legjobban tetsző dolog itt az, hogy az emberek kezet fognak egymással. Nemcsak bemutatkozáskor, hanem mindig. Találkozáskor és elköszönéskor. És nemcsak a férfiak fognak kezet egymással, hanem a nők is, és az a szabály sincs kőbe vésve (szerencsére, mert eléggé butaságnak tartom), hogy a nő nyújt először kezet a férfinak. Azt még nem láttam, hogy puszival üdvözölték volna egymást valakik, a szerelmeseken kivül persze. Még a gyerekek is kezet fognak az óvónénivel. Szóval ez egy ilyen általános szép szokás, az örökös fesztiválozás és kolbászsütés mellett.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Nekem is nagyon szimpatikus ez a szokás! :-)
Ha nagyon közeli ismerősök, barátok, rokonok üdvözlik egymást, akkor sincs puszi, hanem helyette egy ölelés (hátbaveregetéssel, vagy hátsimizéssel :-D).
Itt én sokszor összezavarodom. Van, aki elvárja a puszit is, van aki a kezdeményezését is, ha nem teszem, akkor sértődés van. Aztán még olyan is van, hogy ha teszi az ember, észreveszi, ott nem is kellett volna....MAgyarországról átjött Erdélybe is ez a pusziszkodás. A két nem közöttire gondolok. Elégggé összezavar mindenkit. Ez a te írásod mégjobban megerősítette bennem, hogy én ezután méginkább csak kezet nyújtok. Azt kész vagyok mindig elsőnek tenni, de ennyi. Ha megsértődnek, majd meggyőződnek, hogy a szeretet nem ezt jelenti csak. No, a család és a barátok az más...még ott is szeretem, ha értelme van a privát szféra átlépésének...
Én is tipródtam már otthon ilyen kérdésen. :) Szóval egészen megkönnyebbültem itt, mikor rájöttem, hogy mi az ábra. És a kézfogásnak szívből tudok örülni, mert az tényleg az elfogadás és jóakarat jele.
én is azt szeretem, ha kezet fogunk. és idegesít, ha a ffiak egy társaságban mindenkivel lekezelnek, kivéve a nőket... néha szóvá is teszem...
tényleg biztonságot nyújt egy stabil szokás.
Post a Comment