Tipikus

este-túl-későn-lefekvős reggelem volt...fej és lábbeverés az ajtófélfába, becsukott szemmel teavíz feltevése főzni, de tökéletesen felébredtem, s talán a lenti szomszéd is, mikor felborítottam a kávéfőzőt, ami felborította a késtartót, amiből kiestek a kések és felborították a teakiöntőt, s mindezek éktelen csörömpölés kíséretében szanaszét gurultak a konyhacsempén. Szeretem az ilyen kedves kis reggeleket.
Ma végre megérkezett az egyetlen eladott sapkám ellenértéke, amit azon nyomban el is költöttem. Ugyanis szeretném, ha bérelnénk valahol a közelben egy kertet. Bio konyhakertet szeretnék és virágokat, de főleg levendulát. Ha majd leszedem nyár végén az illatos, kék kis virágokat, horgolok olyasmi kis virágos zacskókat nekik, amilyet egy prágai kézimunkaboltban láttam. Egyet megtartok magamnak, a többit pedig elajándékozom majd.
Szóval vettem egy ilyen kertészkedős könyvet ( "Der erntefrische Küchengarten"), mert... nem is mondtam...egyáltalán nem értek a kertészkedéshez. De ez a könyv nagyon jónak tűnik, például megtudtam, amit eddig nem is sejtettem, hogy nem szabad paradicsom mellé ültetni az uborkát.
Lelki szemeimmel már látom is a tündérkertemet, ahol majd egy kis virág a földre száll minden hajnalon :).
Már csak tényleg egy bérelhető kis területet kellene valahol találni...de ilyen apróságok igazán nem állhatják útját magasröptű szárnyalással suhanó tervezgetéseimnek...