4.

Hazaérve a munkából kinéztem a behavazott tájra, s arra gondoltam, túl szép a délután ahhoz, hogy idebent töltsem el azt a sötétedésig még hátralevő egy-két órát. De aztán meggondoltam magam. Kipakoltam a konyhapultra a zöldségeket, a húst, a kenyeret, a mandarint, gyertyát gyújtottam, majd elkezdtem főzni, szép lassú főzéssel. Levest, tarhonyát, rántott húst, rántott sajtot. Mire besötétedett, s mire az utolsó családtag is hazaérkezett, ott sorakoztak a fazekak, ott gőzölögtek vidáman az ételek. A bepárásodott ablakra valami szépet írtam, majd - mi ez, ha nem konyha-művészet? - mielőtt bárki elolvashatta volna, letöröltem.

Van Alice Walkernek egy csodaszép verse, pont erről szól. A kegyelemről, a gazdagságról, s a szabadságról, hogy úgy tölthetjük el a napunkat, ahogy azt mi akarjuk. Néha a kegyelem, a gazdagság úgy néz ki, hogy bár mennénk, mégis maradunk. Elmossuk az edényeket, megigazítjuk a falon a polcokat, kidobjuk az összeszáradt hagymákat, s egy gyors spagetti elkészítése helyett órákat töltünk avval, hogy vacsorát főzzünk a családnak.

Alice Walker: Grace
Grace/ Gives me a day/ Too beautiful/ I had thought/ To stay indoors/ & yet/ Washing my dishes/Straightening/ My shelves/ Finally/ Throwing out/ The wilted/ Onions/ Shrunken garlic/ Cloves/ I discover/ I am happy/ To be inside/ Looking out./ This, I think/ Is wealth./ Just this choosing/ Of how/ A beautiful day/ Is spent.