Az adventi várakozásban benne van a lehetőség. A meglepetés lehetősége, a meglepődésé, hogy évszázadok csendje után Isten mégis megszólal és oly módon ajándékozza meg a világot, ahogyan arra senki sem gondolt. Egy egészen hétköznapi, fiatal lány pedig egyszer csak felemeli a hangját, és elénekel egy utánozhatatlan szépségű, évezredeken átívelő dalt.
Egy jóbarátunk - alacsony, gátlásos, kicsit túlsúlyos, több dioptriás szemüveget viselő, középkorú férfi - fiatalkorában lelkész szeretett volna lenni. El is végezte a teológiát, megnősült, majd elfoglalta szolgálati helyét egy kis gyülekezet élén. Tönkrement bele. Én akkor ismertem meg, mikor a burnout szindróma kiváltotta testi-lelki válság legmélyebb bugyrában volt. Évekig volt munkanélküli. Aztán barátok segítségével talált egy pénztárgépeket áruló cégnél állást, és lassan-lassan meggyógyult.
Múlt vasárnap ő hirdette az Igét a templomban. Senki sem tudott róla előre. Csodálatos volt. Erőteljes, magabiztos, okos, szívhez szóló. Mintha egy másik ember állt volna ott. Amit mondott és ahogyan mondta, arról eszembe jutott - amolyan mai időkre hangolt magnificatként - Mária dala.
Adventben ez is benne van. A megajándékozottság, a meglepetés és meglepődés lehetősége. Megtörténhet, hogy valaki - talán éppen mi magunk? -, akiről elképzelni sem tudtuk volna, akiből egyáltalán ki sem néztük volna egyszer csak feláll, felemeli a hangját, és elénekel egy utánozhatatlan szépségű dalt.
3 comments:
Gyönyörű írás!
Nagyon szép, köszönöm, Márta!
Milyen szép gondolat,igen..
Post a Comment