Az első díjat, ha lehetne, én a világ összes versenyén az apáknak adnám, kik hajnalonként felkelnek és dolgozni indulnak előteremteni családjuk asztalára a mindennapi kenyeret. Adnám még a reggeli buszon az álmos utazóknak, a nehéz táskát cipelő iskolásoknak, az orvosi rendelőben várakozóknak, s az egyedülálló anyáknak. Adnám az irodai dolgozónak, ki munkáját unja, de álmodni, változtatni, biztosat bizonytalanért feladni mégsem mer. Péküzletben a perec mellé mosolyt is csomagoló eladónak, az összes válságban toporgó alkotónak, s az énekesnek, ki betegség miatt kénytelen lemondani az aznapi koncertet. Adnám a veszteseknek. A fiatal fiúnak, kinek kitartó szerelme viszonzatlan. A tizenévesnek, kinek ajtócsapkodása kibírhatatlan. A hibásnak, kiben többé nem bíznak meg, s a könnyes szemmel elalvónak, ki veszekedés után nem találja a békesség szavait. Azoknak, akik szégyellik magukat. Az átlagosoknak, a kissé túlsúlyosoknak, a folyton eltévedőknek, a lényeget félreértőknek, a valamitől mindig félőknek. Adnám mindenkinek, ki azt hiszi magáról, őbenne nincs semmi különös. Az anyáknak, kik ételt tesznek az asztalra minden reggel, minden délben, minden este. Adnám azoknak, kik mennének, de maradnak, s azoknak is, kik maradnának, de mennek. Azoknak, kik elszállítják a szemetet, s azoknak is, kik eltakarítják az utakról a havat. A vörös szőnyeget, ha lehetne, én eléjük göngyölíteném.
Ma reggel, mint mindig, még sötétben autóztunk végig a behavazott falvakon át a városba. Az út két oldalán itt-ott kivilágított ablakok, s utcalámpák, mik úgy világítják meg az aszfaltot, mint valami színpadot. A főszereplők ma mi vagyunk. A díj ma nekük jár, a dal ma csakis nekük szól, mindannyiunknak.
6 comments:
:'/
( hát ez nagyon cuki videó :-) - nem tudom, a magyarok képesek lennének-e így spontán bekapcsolódni az éneklésbe vadidegenekkel...)
Szerintem igen.:)
szívből ölellek benneteket, akik nehezen tudtok kilépni a sztereotip betonból, a "magyarok ilyenek"?, csak az apák mennek dolgozni hajnalban? az egyedeülállók csak anyák lehetnek, apák nincsenek egyedül,? ételt csak anyák tesznek az asztalra (nyilván), :))
aranyos a videó, nekem is tetszik, mert esetlenek az emberek, nem is mernek énekelni, (nekem sem ment , nem találtam el a kezdőhangot a fiú hangja nekem túl mély volt, pedig velük akartam énekelni, ha a vonaton énekelnem kellene velük, zavarban lennék,főleg, ha videóznának az arcomba, függetlenül, hogy milyen náció vagyok):))))
(Nekem az általánosításokkal az a bajom, hogy megszünteti az egyént, a konkrét helyzetében és egy homogén maszlaggá gyűr össze mindenkitmindenkorra), de remélem nem értitek félre a lényeget:))♥
Katalin, én úgy érzem, hogy úgy általában mi (magamat is beleértve)sokkal kevésbé felszabadult, borúsabb, nyűgösebb nép vagyunk - szerintem ez reális :-) - persze nyilván van sok kivétel is. Ettől függetlenül összejöhet egy ilyen itt is, akár, de arra is van esély, hogy nehezen. De mondhatom másképp is: minden tetszés ellenére lehet hogy én magam nem volnék ahhoz eléggé oldott, hogy énekeljek. És sajnos a népemet sem tudom idealizálni - ettől függetlenül nagyon szeretem, akkor is, ha depis, ha sérült, ha paranojás. :-) -
ZSUZSI♥
Post a Comment