Nyolcadik éve írom az adventi bejegyzéseket, de úgy, hogy minden egyes évben elhatározom, ez volt az utolsó. Kicsit visszaolvasva látom is, mennyire tele vannak önismétléssel, önidézgetéssel, továbbá egy mondatban összefoglalva mennyire csak arról szólnak, hogy ugyan nagyon fáradt vagyok, de mégis keresem az életemben a szépet, a fényt, a reményt. Körülbelül hat éve ezt írtam:
A készülő kávé illatára várva a bennem élő kíváncsi azon tűnődik, vajon miről fogok írni ma.
A bennem élő felnőtt azon aggódik, nyugtalankodik, emésztődik, szorong, töpreng: vajon hogyan fogunk eztán a hegyről bárhová is biztonságosan eljutni, ha továbbra is ennyire fog havazni.
Na de a bennem élő gyermek!
Viháncolva indul hajnalban havat lapátolni, szívből örül a Mikulás hozta csokoládénak és kineveti Micit, aki elképedve nézi apró cicaélete első havazását. (2011.12.06)
A kávé, a kíváncsi, a felnőtt, a Mikulás (ugyan idén nem hozott csokoládét), a Mici (sem annyira apró már), a szív, az aggódás, az öröm, a vidámság, a gyermeki lelkület: mind-mind megvan még. Sőt. Egyikük segítségével megépítettem ma a világ legbájosabb mosolyú hóemberét.
6 comments:
hát én nem tudom, létezik-e ennél fontosabb üzenet, hogy az ember lehet akármilyen fáradt, akkor is érdemes valami örömre, derűre vagy hálára okot adó dolgot keresgélnie maga körül.
(ha teljesen ugyanazt írnád, kopiznád minden új adventben ide az előző évről, az is rendben volna, mert még nem tanultuk meg ezt a leckét)
Lehet, hogy önismétlés néha, de nekem akkor is értéket közvetít és ez jóó! Olyan, mint az adventi kalendáriumban a csoki, csak ez a lelkemre hat..
Az aláírás meg lemaradt..Bogi voltam Bécsből
imádom a mosolyát a hóbélátoknak:))
https://www.pollenstop.eu/quote/10564/info
bár engem leginkább egy nagymamára emlékeztet, aki épp zuhanyozóssapkában és otthonkájában szemlél, legyen inkább hónéni:))
♥
Nagyon hálás vagyok, hogy most is úgy döntöttél, hogy írsz! Igazi kincsek az adventi bejegyzéseid (is)! Köszönöm.
Post a Comment