Az őszi hónapok számomra leginkább magával ragadó olvasmánya Dallas Willard The Divine Conspiracy c. könyve volt. Nagyon szívesen olvasok, bár nem mindig értem őket, aprólékos teológiai fejtegetéseket, egy-egy jól ismert szöveg minden szempontból való megvilágítását. Ebben a könyvben főleg a Hegyi Beszéd boldogmondásairól van szó. Eddig minden magyarázat, amit evvel kapcsolatban hallottam vagy olvastam, úgy közelítette meg, hogy ahhoz, hogy boldogok vagy áldottak legyünk, tennünk kell érte valamit. Lelkileg szegénnyé válni, sírni, szelídnek lenni. Ebben a könyvben viszont azt olvastam, hogy ezek a mondatok nem tanítások. Nem utasítanak semmire. Jézus, mikor megállt és végignézett az őt követő tömegen, egyszerűen csak látta, hogy ezek az emberek nem a világ legintelligensebb rétegéből kerültek ki, már csak azért sem, mert aki nagyon-nagyon szegény, nincs ereje bonyolult elméleti kérdésekkel foglalkozni, és mert tulajdonképpen soha senki nem is kérdezi meg őket, mit gondolnak. Látta, hogy ezek az emberek szomorúak. Elkeseredettek. És Ő szólt hozzájuk, törődött velük, s minden egyes mondatával tágasabbra nyitotta előttük - és előttünk - Isten országának ajtaját. Azt akarta, hogy megértsük, ez az ajtó mindenki számára ténylegesen nyitva áll, azok számára is, akiknek az élete valóban úgy tűnik, hogy emberileg nézve teljesen reménytelen.
Nem tudom, mi a leghelyesebb magyarázat. Számomra tulajdonképpen a keresés a fontos, a gondolkodás, s az öröm, hogy szabad kérdezni. Nehezen fogadom el, kicsit mindig fenntartással kezelem, ha valaki kijelenti, valamit csak egyféleképpen lehet érteni.
Szeretem a boldogmondásoknak ezt a megközelítését (is). Mert nem tesz ránk olyan terhet, aminek úgysem tudunk megfelelni. Mert ránézhetek a saját életemre, és minden megoldhatatlannak tűnő problémámra tudok írni egy személyre szóló boldogmondást. Mert nincs olyan akadály, kifogás, teher, hiba és tennivaló, ami lehetetlenné tenné azt, hogy valóban boldog legyek. S mert ez a gondolat annyira szép, olyan hivogató, mint egy adventi ajtó, mely csak arra vár, hogy kinyissuk és belépjünk rajta.
1 comment:
“Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük."
Dr. Gyökössy Endre: A Boldogmondások margójára
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)
Post a Comment