8.

A legelső karácsony éjjelén egy egyszerű istálló lett menedéket nyújtó hajlékká, szegényes, ideiglenes otthonná.
Ezért adventről mindig a hajlék szó is eszembe jut. S az, hogy számomra ez mit jelent.

Házat, családot, jóbarátot. Templomot. Könyveket, verseket. Történeteket. Egy-egy számomra kitalált titkos becenevet. Gyertyákat az ablakban, forró levest a fazékban, konyhában terjengő kávéillatot. A kóruspróbákat szerdánként este fél héttől. Viseltes pulóvereket, s a kockás, kopott flanellinget, amiben alszom. Asztali imádságot. Egy-egy dallamot. Ismerős hangot, vidám nevetést a telefonban. A kis borítékot a képernyő bal sarkában, mikor levelem érkezik. Utazásokból hazaérve a csapból folyó víz friss ízét. A mosogatógép halk zúgását. Rám váró házimunkát. Kerti ajtónál várakozó fehér macskát. Idegen országban az anyanyelvemet. Az ábécé betűit, szókincset, s a blogot. A munkahelyemen a saját jelszót.

Mikor valami, amit megszoktam, egyszer csak véget ér - én lettem már csalódott attól is, hogy elfogyott a boltban a kedvenc teám -, akkor az majdnem olyan érzés, mint hirtelen utcára kerülni.
Egy kapcsolat megszakítása, egy álom szétfoszlása, egy hosszú időn át végzett munka értelmetlenné válása mind, mind olyan érzés, mint otthontalanná válni.

A legelső karácsony éjjelén egy egyszerű istálló lett hajlékká, szegényes, ideiglenes otthonná.
Sose értettem, miért nem gondoskodott a Fennvaló valami biztonságosabb helyről, ahol világra jöhetett volna egyetlen Fia.
Talán azért, hogy ne legyünk egyedül a félelmünkkel: itt minden otthon, a legkedvesebb is, a legstabilabb is - átmeneti. Elveszíthető.
Talán azért, hogy akárhányszor ez kicsiben vagy nagyban velünk megtörténik, akkor legyen kihez bizalommal odafordulni. Valakihez, aki több, mint az emberek, akikhez ragaszkodunk. Aki több, mint a mindennapi kedves szokásaink. Aki több, mint önmagunk. Aki magához öleli a mindenséget - a csillagos eget, s az emberi szívet. Valakihez, aki azt mondja: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is...(Ézsaiás könyve 57:15)