Tuesday, December 4, 2018

4.


Egy hosszú, számomra nyilvánvalóan és megkérdőjelezhetetlenül kudarccal végződő folyamat végén, miközben pont azt próbáltam elmagyarázni a barátnőmnek, mekkora vesztes vagyok, ő, valamilyen teljesen más, sokkal irgalmasabb szemszögből nézve rám, mint ahogy én saját magamra valaha is képes leszek, azt válaszolta: Nagyon szépen küzdöttél. Ez egy győzelmi történet. 

Mikor az elmúlt év folyamán valamelyik kisasszony az érettségi vizsgáival küszködött, minden egyes megmérettetés után, lett légyen az szóbeli vagy írásbeli, kijelentettem, hogy akkor most ünnepelni fogunk. És ünnepeltünk. Nem számított, hogy nem tudtuk, sikerülni fog-e a vizsga, vagy sem. Számomra - mivel ismerem a szívét, a jellemét, s mert közvetlen közelről láttam a felkészülés folyamatát -, ő már előre s a végső osztályzatoktól függetlenül is győztes volt.

Hogy mi az igazi győzelem, és ki az igazi győztes, azt nem mi döntjük el. Az a szemnek láthatatlan.
Legközelebb az igazsághoz mindig az jár, aki jobban, aki elszántabban, s mélyebben tud szeretni.
Az, aki ránéz egy feszületre, s látja benne a világ legnagyobb diadalának szimbólumát.
Az, aki egy jászolban fekvő újszülöttben felismeri a világ megváltóját.

7 comments:

aarkus said...

"Az, aki ránéz egy feszületre, s látja benne a világ legnagyobb diadalának szimbólumát." Ez nagyon szép. Nagyon.

Anonymous said...

Nagyon köszönöm! Jókor jött! Hédi

Anonymous said...

Pont jókor jött, nagyon szepen köszönöm! :) Egy csendes olvasód: Marcsi :)

Anonyma said...

Születésemtől fogva hívő ember vagyok (kegyelmi állapot tudom, ajándék!), de a mai posztodig nem tudtam fájdalom nélkül a feszületre nézni, és sosem értettem, hogy miért pont Jézus kínkeserves halálának a pillanatát örökítették meg, amely kint van útszélen, hordják nyakláncon stb. Én még eddig soha de soha nem láttam ebben a világ legnagyobb diadalát! Szívből köszönöm Márta, azt hiszem, most megvilágosodtam. Áldott Adventi készülődést kívánok sok szeretettel!

L. M. Zsuzsi said...

Gyonyoru ez az iras is! Jo volna tenyleg mindig igy latni a magunk keresztjeit is!

Piroska said...

Köszönöm Márta a mai irásodat (is!)! 🤗

Katalin said...

Nélkülözhetetlenek a barátok, sokszor ők azok akik közvetítenek valami nagyon fontosat, amit talán nem is vennénk észre magunkban