Miközben a háttérben Joan Osborne One of us * c. száma megy halkan a telefonomon, arra gondolok, tényleg, milyen lenne, ha Isten valóban egy lenne közülünk?
Talán úgy nézne ki, mint az a végtelenül szomorú nő, akit még ősszel láttam Bécsben az ablakon át, s egyenesen a szemembe nézett, amint a zsúfolt villamos, amin ült, elhaladt mellettem. Vagy úgy, mint az az olasz utcazenész, aki becsukott szemmel énekelt szívből, nagyon-nagyon szépen, miközben az emberek elsiettek mellette, s alig állt meg valaki hosszabb ideig is hallgatni őt. Vagy úgy, mint a megállóban didergő kamasz gyerekek közül az egyik, amint hajnalonként hallgatagon várják, hogy beforduljon a sarkon a korai iskolabusz.
Nem tudom, hogyan nézne ki, ha tényleg egy lenne közülünk.
Eddig még, ahányszor csak várták az érkezését, az elképzeléseknek nem felelt meg.
Ha keresték erős szélben, földrengésben, tűzben - Ő halk és szelíd hang formáját vette fel, hogy megérkezzen.**
Várták Messiásként. Győzelmes harcosként. De én el tudnám képzelni brilliáns tudású bölcsként is, aki aztán a legintelligensebbekkel közülünk valamilyen szemináriumon osztaná meg végtelen tudását, a megváltás titkos kulcsinformációját.
Ehelyett adott egy történetet.
Egy egészen egyszerűt, hogy mindenki megértse, s egy annyira aprót, hogy elfér még a tenyeremben is.
A legváratlanabb formában jött el, mint kicsi, védtelen, másokra szoruló gyermek.
Úgy jött világra, ahogy mindannyian jöttünk.
Pont úgy, mintha egy lenne közülünk.
* What if God was one of us?
Just a slob like one of us?
Just a stranger in the bus
Trying to make his way home?
** 1 Kiralyok 19:11-13
6 comments:
KÖszönöm! Tegnap este épp erről az igéről hallgattam egy tanítást. :)
olyan jó lenne erről beszélgetni itt mindenkivel (nem csak azt megtudni, hogy ismeri vagy nem ismeri ezt az igét valaki), hanem azt is, hogyan látják/élik meg ezt...
mindegy
csak szomorú és beteg vagyok egyébként is
én ezt a zenét hallgattam épp:
https://www.youtube.com/watch?time_continue=154&v=LpOPpBUQqcc
Gyogyulast, Katalin!
Katalin, jobbulást!
A bejegyzésről két dolog jutott eszembe - ha nem bánod, Márta, megosztom Veled, Veletek..
Az egyik, egy Jézus életét feldolgozó film, amit a legjobban szeretek az összes közül (azt hiszem, hogy német film, de a pontos címét sem tudom, csak azt, hogy két részes), aminek a végén, a régi történet után a valós, mai világ képei jönnek be, és a főszereplő, aki Jézust játszotta, gyerekektől körülvéve (jóságos Jézus-arccal, de mégis, a mai világba illőn) megy az utcán... engem szívenütött annak idején ez a kép, nagyon szeretem.
A másik, épp a múlt vasárnapi prédikációban mondta a következő történetet a lelkészünk:
Három ember meghal, és a mennyország kapujában állnak épp bebocsátás előtt, ahol ott áll egy Valaki, és mielőtt beengedné őket, mindegyikőjüket megkérdezi:
- Te ismered-e Istent?
Az első felháborodottan így válaszol. hogyne ismerném, egy nagy egyház feje vagyok,rengeteg közösség, templomok tartoznak hozzám, rengetegen ismernek, hatalmas vagyonom van, napi szinten hirdetem Isten igéjét, ki ismerné jobban nálam? hogy mersz e kérdésben kérdőre vonni?
A második is háborog, és hasonlóan felel (ezt nem jegyeztem meg:) ).
A harmadik, csöndesen így szól:
- Nézd, nekem nincs nagy házam, csak egy kicsi. Nem élek nagy lábon, de amim van, azt a két kezemnek és Istennek köszönhetem. Szerető család vesz körül, és amiben élek, azért minden nap hálát adok.
Igen, én ismerlek Téged, Uram.
Kedves Márta! Bocsáss meg, hogy az egyoldalú ismeretséget kihasználva, gyönyörű gondolataidat Presser hasoló témájú dalával köszönjem meg. Talán örömet szerzek vele. Boldog Karácsonyt!
https://www.youtube.com/watch?v=6JSXE-BBZwQ
Köszönöm!
Post a Comment