14.

Ma reggel azokat a gyertyadarabkákat gyújtom meg, melyek azért váltak használhatatlanná, mert már annyira leégtek, hogy nem látszottak ki a gyertyatartókból. A bal oldali konyhapulton néhány mosatlan edény, a jobb oldalin a termosz, már ott gőzölög benne a mai teám. Középen a sötét téli ablak, előtte a párkány. Ma reggel itt ünneplem a karácsonyt, még mielőtt elindulok a csúszós utakon.
Nincs arany, nincs tömjén, se mirha. Hozom a fáradtságot, a csendet, s valami rám telepedni akaró, végtelen reménytelenséget. Azt hozom, szépítgetés nélkül, ami van.
Amikor nem olyan a házam, s nem olyan az életem, hogy az méltó lenne a mutogatásra, akkor, még mielőtt elindulok a mai utakon, mégis karácsonyt ünneplek a párkányon.
Mert van, akinek a pislogó mécses is értékes.
Mert a karácsonyban nem az a fontos, hogy tökéletes legyek, hanem az, hogy bármilyen is lennék, nem vagyok mégsem egyedül.