Tegnap este én jöttem el utolsóként az irodából.
Letakarítottam az asztalomat, kikapcsoltam a nyomtatókat, leoltottam a villanyokat, bezártam az ajtót.
Csak a párkányon álló nagy, fényes papírcsillagot hagytam, világítsa be továbbra is az ablakból a kisvárosi éjszakát.
Útközben a parkolóig fejforgatva néztem az égen s a házak ablakában fénylő adventi csillagokat.
Szavak nélkül is utat mutattak, kifejezték, mire várok, kire várok. Hogyan várok.
Úgy, ahogy a karácsonyi fények a fagyos éjszakában.
Úgy, ahogy a fáradtan hazafelé tartó emberek az üres léptű utcákon.
Ahogy csak az tud várni, akinek hiányzik valaki. Kimondhatatlanul, mélyen s már olyan régóta, hogy maga a hiánya vált állandó jelenlétté.
2 comments:
💚
Kedves Márta!
Az ablakban világító csillagról jutott eszembe, hogy Bajorországban sok gyerek úgy tudja, hogy az angyalok csilaggal jelölik meg azokat a házakat, ahova Karácsonykor ajándékot kell szállítaniuk. Talán ezért is látunk ilyenkor sok csillagot az ablakokban. Amúgy nálunk is van egy majd 30 éves aranypapírból készült csillag, amit valóban Bajorországból hoztunk, és mit sem veszített a csillogásából.
Szeretettel: F.Klárcsi
Post a Comment