21.

Advent: a várakozás ünnepe.
Annyi mindenre vártam ezekben a napokban.
Gondolatokra, mondanivalóra, válaszra, életjelre, hogy sorra kerüljek a kasszánál, hogy megérkezzen a posta, hogy elkezdhessem a munkát, hogy befejezzem a munkát, hogy elkészüljön a sütemény, hogy leolvadjon a szélvédőről a jég, hogy kiönthessem a szívem, hogy kihozzák a kávét.
Az éjjeliszekrényemen egy szépen becsomagolt, előre ideadott karácsonyi ajándék - hogy kibonthassam, arra még várnom kell.
Vártam békére, jóindulatra, megbocsátásra. Csodára.
Vártam jól és rosszul, eredményesen és feleslegesen, időt kihasználva és időt elpazarolva.
Vártam adakozóan, szolgálatkészen és odaadóan. Vártam elfogadóan, meg-megpihenve.
Vártam egy-egy doboz pralinéval a tévé előtt ülve, csak hogy ne kelljen gondolkodni.
S vártam összeszedetten, éberen: koránkeléssel, imádsággal, olvasással, írással - nem valamiféle jutalom reményében, hanem az egyetlen ok miatt, amiért fontosnak tartom az érzelmeken is túlmutató, fegyelmezett lelki élet gyakorlását: utat készít, nekem, bennem. Látni enged valamit ott, ahol más talán csak egy sötét téli reggelt lát, egy újabb végeláthatatlan feladatokkal teljes napot. Egy igazi borszakértő - tőlem eltérően - egy kortyból is felismeri a jó bort, mert kitartó munkával, hozzáértő, gyakori kóstolással megtanulta érezni, ízlelni nem csak a bort, de a nüanszokat is, a virágzást, a méhzümmögést, a forróságot, a levendulaföldeket.
Mióta a gyerekek megnőttek, azért sokkal nyugodtabbak az adventek, mert elmaradnak a kedves, szívmelengető, ámde logisztikailag majdhogynem kivitelezthetetlen - mindent háromszor kellett végigünnepelni! - s a szülőket a kimerültség szélére sodró karácsonyi előadások, vásárok, fellépések. Helyette itt vannak a repülőterek. Lassan hozzászokom.A karácsonyhoz hozzátartoznak a terminálok s a repülőtéri to go kávék. Holnap az egész napot erre szánom, két repülőt is várok néhány óra eltéréssel, hogy hazahozzák a világjáró legkedvesebbeket.
S ha ez is elmarad, lesz valami más, mindig lesz valami változás.
Csak a szívemet szeretném megőrizni ilyennek, amilyen: várakozónak, reménykedőnek, örökös adventet ünneplőnek.