Saturday, December 14, 2019

14.


Ez évben nagy örömre találtam a kötésben.
Avval kezdődött, hogy befejeztem egy évek óta félkész pulóvert. Majd kötöttem még egyet. Majd következett egy világjáró pingvin s egy nagy háromszögű sál.
Aztán kitaláltam, zoknit kötök a gyerekeknek, mindegyiknek olyan színűt, amilyet majd remélhetőleg szeretni fog.
S amíg várok rájuk, hogy karácsonyra mind hazaérkezzenek, sima-fordított szemekké alakítottam a törődésemet. A ki nem mondott aggódásomat. A gondolataimat. A jókívánságaimat. Az imáimat.
A kötés számomra nem a tökéletes mintakivitelezésről szól. Inkább terápia. Kedvtelés. Egyszerű esti foglalatosság a lámpafény barátságos fénye mellett. Néha pedig az egyetlen módja annak, hogy szavak nélkül is kifejezzem valakinek, akit szeretek: törődöm veled. Nehogy megfázz. Míg nem láttuk egymást, gondoltam rád, vártam rád.

3 comments:

f.klarcsi said...

Kedves Márta!

De jó ez a kötés. Édesanyám után maradt egy csomó szép fonal, én is azt tervezem, hogy egyszer megkötöm.

Ma takarítós napom lesz, és ilyenkor - bár Adventben egyébként is - Wass Albert versének sorai zizegnek bennem.

"Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!"

Itt az egész verset megtaláljátok:
https://www.szepi.hu/irodalom/vers/karvers/karv_166.html

Szeretettel: F. Klárcsi

Anonyma said...

Igazán szépek lettek Márta! Biztosan örömmel fogják viselni. Én ebben az adventben a keresztszemes hímzésben leltem örömömet, könyvjelzőket hímeztem nagy szeretettel. Kíváncsi vagyok, magadnak milyen színben kötöd meg a zoknit. Piros lesz? További áldott napokat, szeretettel: A.

Julianna said...

Csodaszép ,egyszerűen csodaszép!!!!

Judith