A világnak ebben a sarkában, ahol élek, elterjedt szokás, hogy karácsonykor raclette van. Amelynek a lényege az, hogy az asztal közepén van egy grillsütő és mindenki saját maga készíti el a vacsoráját. Csak a hozzávalókat kell odakészíteni: sajt, sonka, ananász, kukorica, főtt burgonya, főtt bab, gomba, vagy bármi, amit szeretünk.
Néhány éve volt egy olyan karácsonyunk, hogy semmit nem tudtam se főzni, se sütni. Sokat dolgoztam, túlóráztam egész decemberben, a végére egyszerűen kimerültem, végtelenül. A raclette mentette meg az ünnep kulináris részét.
Tegnap hazajöttek a gyerekek. Először egyik repülő, majd a másik érkezett meg. Hónapok óta vártam erre a pillanatra. De. Bármennyire is igyekeztem, terveztem, végül mindegyiket lekéstem. Nem voltam ott annál a fontos pillanatnál, mikor kilépnek az ajtón. A szeretteiket váró tömegben nem voltam ott. Az egyiknél azért, mert - zsúfolt autópálya, lassú parkolás és ritkán járó metró miatt - elkéstem, a másiknál azért, mert rossz terminálnál várakoztam. Üdvözlő táblát pedig - akartam! titokban számítottak rá! - elfelejtettem készíteni.
A sikerhez a jószándék néha messze nem elég.
De ahhoz igen, hogy szeretve legyünk. S ahhoz is, hogy akit várunk, mégis eljöjjön.
A negyedik gyertyát - még éppen időben - éjfél előtt egy perccel gyújtottuk meg. Együtt. Majd teát főztem s elővettem a kekszes dobozt. Az adventem legszebb pillanata ez volt.
Szeressük azt, ami van. Úgy, ahogy sikerül. A saját családunkat, saját magunkat, a saját féloldalas karácsonyfánkat. S ha úgy tűnik,
4 comments:
Kedves Márta!
Úgy tűnk tegnap elég nehéz napunk volt! Igen sajnos az ember néha úgy érzi, hogy nem ura a körülményeinek, hiába a legszebb szándék, nem sikerül ... "Ha az Úr nem építi a házat ..." És nem értjük, hogy miért nem segít, hisz olyan szép a tervünk.
(Tegnap nálam is összecsaptak a hullámok, és csak a Te mondásod "akkor is advent van" karácsonyra igazítva tartotta bennem a lelket)
Mára ezt hoztam:
Azt hiszem, igaza lehet Márai Sándornak. A szeretet annyira egyszerű, mégis annyira bonyolult. Valamiképpen egész életünk középpontjában a szeretet van, akár akarjuk, akár nem. Hiába van meg mindenünk, ha nem érezzük mások szeretetét, boldogtalanok vagyunk. Ha nem tudunk mások felé szeretettel fordulni, szintén boldogtalanok vagyunk. Ha nincs bennünk egy egészséges szeretet magunkkal szemben, ugyanúgy boldogtalanok vagyunk.
Miért a szeretet az életünk legfontosabb tényezője?
Mert a szeretet az Isten!
(Márai: December c. szösszente ihlette gondolatok Vereb Istvántól a Laudetur kiadó vezetőjétől.)
Ja meg ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=wqlLE1wiIc4
Holnap estig még pont meg lehet tanulni, ha eddig nem ismertétek(persze nem kötelező, csak nekem nagyon megtetszettek.)
Remélem ma boldogság van, és szeretteid megőriznek Téged az idegösszeroppanástól.
Ez a racklett pedig remek ötlet, a menyem szüleivel szoktunk összejönni az új év első napjaiban kocintásra, és már törtem a fejem, hogy mivel kinálom őket, ami nem sok munka, de hangulatos.
Örvendek, hogy jól hazaértek a lányok és most már mind együtt vagytok :)
Tegnap sokat gondoltam ratok. Nem tudtam mikor jonnek a gepek ezert. Orulok, hogy egyutt vagytok vegul.Olyan jo tudni ezt nekem is.
Az utolsó mondatnál jóízűt kacagtam. Olyan életszagú :) és igaz. Hédi
Post a Comment