8.

Minden reggel öröm tölt el, ha arra gondolok, advent van.

Legyen bármilyen nehéz a nap, ami rám vár - advent van.
Legyek bár beteg s képtelen bármilyen egyszerű házimunkát is elvégezni - advent van.
Töltsön el bár aggodalom amiatt, hogyan fogom megoldani a jövő hetet, megosztani önmagam a munka s az itthoni teendők között - advent van.
Legyen bár a család hangulata éppen rosszkedvű, félreértésekkel terhelt - advent van.
A világ ugyan nem áll meg,  s a rossz hírek sem várják meg a karácsony utánt. A mindennapi teendők nem végzik el önmagukat, a határidők nem tolódnak át az új évre. Aki eddig nem bocsátott meg, most sem fog, s a titokban fájó szív továbbra is fájni fog.

Akkor is - advent van.

Öröme átjárja, fénye bearanyozza a szürke napokat. Mikor attól félek, végleg eltűnik, itt-ott mégis feltűnik. Jelt ad önmagáról. Nálam makacsabb. Úgy tűnik, megmarad. Tőlem meglehetősen független. Szinte tönkretehetetlen.

Mikor erős vagyok és boldog és minden sikerül, olyan ez az öröm, mint egy nagy tábortűz.
Mikor se erős, se boldog nem vagyok, olyan, mint egy alig pislákoló fény. Létezése megrendít. Ő maga a csoda.
Ha valaki megkérdezné, mi az, ami így karácsony előtt a legjobban lenyűgöz, a leginkább megérint, akkor elmondanék egy történetet - talán éppen ezt, amit éppen írok - az adventi öröm kicsi, kitartó, hajthatatlan fényéről.