"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni."
(János evangéliuma 15:5)
Ha arra gondolok, milyen szavakat használunk arra, amikor elfáradunk vagy elfogy minden erőnk, ezek jutnak eszembe: kimerültem, lemerültem, kiégtem. Mintha legalábbis gépek lennénk, elemmel működő, kiszámítható, programozható laptopok és telefonok.
De csak egy egyszerű, hirtelen jött vírus is - ami most így váratlanul és bosszantóan tétlenségre, lassú gyógyulásra kényszerít - arra tanít, hogy nem vagyok gép.
Nem működöm kiszámíthatóan, sőt, néha egyáltalán nem működöm.
Törékeny a testem, a lelkem.
Nem vagyok független.
Egy ág vagyok a fán, egy szőlővessző a szőlőtőn.
S ez behatárolja - mekkora megkönnyebbülés! - azt, amit én magamtól elérhetek.
Ha lenne egy mondat, ami ellen lázadnék, amit sehogysem tudnék elfogadni, akkor az ez lenne: nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Mert úgy látom, az ember önmagában is sok mindent tud cselekedni, jó és szép dolgokat. Némely hinni nem tudó, nem akaró ember jelleme messze felülmúlja azét, aki önmagát - magamat is beleértve - mélyen hívőnek vallja.
Mikor nyár végén egy hétig Provence-ban voltunk, hosszasan néztem, haza akartam hozni a végtelen szőlőültetvények szépségét, nyugalmát. A szőlőtövek tartották a szőlővesszőket, rajtuk roskadásig ott a sok-sok érett gyümölcs. Közvetlenül szüret előtt volt.
Azóta talán egy kicsit jobban értem...nem is tudom mit...talán hogy miért vagyunk itt:
kapcsolatban lenni,
a nagy egészben a helyünkre rátalálni,
békére lelni,
gyümölcsöt teremni.
8 comments:
Kedves Márta!
Akkor meg is van a mai napi ajándékod: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” (127. Zsoltár)
Tehát a pozitív értelmezése: Az Úrral építkezünk, akkor mennek igazán a dolgok.
(Sajnos az utóbbi pár évben - pont építkezés kapcsán - pont, hogy úgy érzem hasztalan fáradok … Valahogy ütköznek úgy látszik az égi szándékok: ne ragaszkodjak annyira az én elképzeléseimhez, és a földi realitások:őrizzük meg a gyerekeinknek amit a szüleink teremtettek)
nagyon sajnálom, hogy a vírus erősebb volt nálad :(
(a "cselekedet" szó sokértelmű, van, hogy egy akaratlan fizikai tettet is cselekedetnek nevezünk hétköznapi szóhasználattal, de itt olvasom, hogy az írás szerint "...Isten akaratának a zsinórmértéke szerint egyetlen ember sem képes jót cselekedni, mert nem képes Isten törvényét tökéletesen betölteni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy saját cselekedeteivel senki sem képes az üdvösségét kiérdemelni (Róm 3,10-20). Az ember egyetlen igazi jó cselekedete a Jézus Krisztusba vetett hite (Róm 3,22-30). Ez a hit a törvény igazi betöltése, mert ez teszi igazzá és a szeretet cselekvésére képessé a zsidót és a pogányt (Róm 3,30), mert mind úgy termi a jó cselekedet gyümölcseit, mint a Krisztusba oltott ág, a szőlőtővel élő kapcsolatban lévő, termő szőlővessző (Mt 3,8; 7,17; Jn 15,4-5)...."
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/c-cs-C9A45/cselekedet-C9AAC/
de emlékszem a 300 c. filmre, Leonidasz király háromszáz hős, halálra elszánt katonájával megütközik Xerxész perzsa uralkodó hatalmas seregével a Thermopülai-szorosnál. És elhangzik a filmben az elesettek sírfeliratának szövege is: „Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”
Igen, vannak magasztos emberi tettek, hazáért, családért, jó ügyért,
de mi az igazi zsinórmérték?
Drága márta, csak egy szivecskét küldeni van erőm: <3 de ennél sokkal többet gondolok ám, fontos nekem, hogy írsz!
Köszönöm nektek!
Kedves Márta!
Az "Úr építi a házat …" idézet tőlem származik. De valahogy a technika ördöge miatt lemaradt az első bekezdés, amiben azt akartam írni, hogy ha pozitív oldalról közelítjük meg a mondást, akkor azt jelenti, hogy ha az Úrral együtt végezzük a dolgainkat, akkor mennyivel könnyebben, és örömmel tevékenykedhetünk.
És csak ezek után - zárójelben - akartam volna küldeni egy kis panaszkodást.
És lemaradt az aláírás is: F. Klárcsi
A legkedvesebb konyvembol,a Pi életébol jutott eszembe valami a belso,osztonos "ellenkezesed" kapcsan,meg is kerestem neked.Ime:
"(...)ez volt az elso jelzes,hogy az ateistak is fivereim,novereim,csak eppen egy masik hitben,es minden kimondott szavuk a hitrol beszel.Akarcsak en,ok is elmennek addig,ameddig a jozan esz labai viszik oket - s aztan ugranak.
Bevallom oszinten: nem annyira az ateistak piszkaljak a csoromet,hanem inkabb az agnosztikusok.A ketelkedes egy darabig hasznos.Mindnyajunknak at kell mennunk a Gecsemane kerten.Ha Krisztus eljatszott a ketelkedessel,nekunk is el kell jatszanunk vele.Ha Krisztus egy gyotrelmes ejszakat toltott imadkozassal,ha kifakadt a Kereszten:"En Istenem,en Istenem! Miert hagytal el engemet?",akkor biztosan nekunk is szabad ketelkednunk.De aztan tovabb kell lepnunk.A ketelkedest eletfilozofianak valasztani annyi,mintha a mozdulatlansagot a helyvaltoztatas eszkozenek tekintenenk."
S még:
"Jol el tudom kepzelni egy ateista utolso szavait:'Feher,feher.Sz-sz-szeretet.En Istenem.'- es a halottasagyi felszokelleset a hitnek.Mig az agnosztikus,hiven esszeru onmagahoz,tovabbra is elkotelezettje a szaraz,keletlen tenyszerusegnek,s imigyen probalja megmagyarazni a meleg fenyt,amely elonti:'Valoszinuleg cs-csokken az a-a-agy oxigenellatasa',vagyis a vegso pillanatig kepzeloero nelkul marad,es nem veszi eszre a jobb tortenetet."
En nem hiszek a pokolban,per se,azt hiszem,"nem meglatni a jobb tortenetet",az utolso pillanatban sem,eleg nagy buntetes barki emberfianak...talan a Biblia is errol beszel...?
Draga Marta,kepzeld,iden,Advent elso vasarnapjan szuletett meg a harmadik kis gyerekem.Ovele,a te kalendariumoddal (es Bonhoeffer bortonleveleit meghozta nekem anyukam magyarul!)varakozom ezevben.Nagyon jo.<3
Gyógyulj meg mielobb,reszelt gyombert a forro vizbe!
Szívből gratulálok! :) Micsoda hír, micsoda advent!
Post a Comment