Mikor

tegnap segítettem felvinni a vonatra a csomagokat és elköszöntem a gyerekektől, lefotóztak - az év utolsó fotója rólam - búcsúzóul. A külön az anyáknak félretett kegyelem folytán - pedig nagyon érzékeny vagyok amúgy - még nem emlékszem egyetlen kétségbeesett, könnyes búcsúra sem, valahogy a döntő pillanatban nincs bennem más, csak valami minden bizonnyal földön túlról származó béke.

Így búcsúzom az évtől is, a múló időtől.

Mint minden év végén, úgy most is idézetet, szavakat, iránymutató gondolatokat keresek a következőre.

Négy könyvet választottam ki, mint hosszú távú, egész éven át elkísérő olvasnivalót.

A Szentírást, mely egyébként is keresztül-kasul szövi a szövegeimet, ezen belül pedig különösképpen a 42. zsoltárt.

Martin Schleske Werk/Zeuge című könyvét, melyben az év minden napjára jut egy-egy gondolatmenet.

Egy Zelk Zoltán verseskötetet.

Végül Patti Smith A Book of Days című kötetét.

Az év szava, már egy ideje kiválasztottam, számomra jelenleg a legfontosabb: a bizalom.  

 

A Book of Days-ben az énekesnő 366 fotója található, hozzá ugyanennyi, többnyire néhány szavas szöveg. Ahogy ő fogalmaz: Three hundred and sixty-six ways of saying hello. Háromszázhatvanhat módja a köszönésnek. Nem is a dalait szeretem a legjobban, vagy a könyveit, fotóit, hanem ezt a fajta életszeretetet, bizalmat, melynek köszönhetően így hetvenhat évesen is jelen van a világban, énekel, koncertezik, utazik, ír, s lánya biztatására megtanulja használni, nem is akárhogyan, a szociális médiát. 

Boldog új évet!