Friday, March 2, 2007

Csak gondolkozom...

  Tegnap olvastam egy áhítatot a neten. Arról szólt, hogyan fog fogadni minket Isten,
mikor megjelenünk előtte. KEDVESEN !
   Sokszor volt olyan helyzet az életemben, amikor féltem találkozni valakivel, mert nem tudtam, mit fog szólni hozzám. Vagy valamilyen hibát követtem el, és szidást vártam, de ölelést kaptam helyette.
   Eszembe jut az is, amikor nem is olyan rég, elveszítettem Sárát, elkavarodott a tömegben mellőlem, mert nem akarta megfogni a kezem illetve a babakocsit, amiben akkor Enikőt toltam. Kb. egy órán át nem tudtam róla. Tibi nem volt itthon akkor.Nem kívánom senkinek sem ezt az érzést. Közben ő, mivel ő sem talált, hazament busszal és otthon várt az ajtó előtt. Csakhogy én
ezt nem tudtam.Sokan  kerestük, míg egy barátunk ráakadt.Míg arra vártam, hogy elhozzák 
oda ahol voltam ,egy másik ismerős azt tanácsolta, hogy adjak neki egy kis verést, hogy tanulja meg a szófogadást.
  De én csak arra vártam, hogy átölelhessem az én elveszett báránykámat.
  Szóval, én csak abban reménykedem, hogy majd engem is kedvesen fognak fogadni.:)


No comments: