A szombati fórumbeszélgetésen egyik házaspár a kommunikációról beszélt. Mármint a házasságon belüli kommunikációról. Ami hol van, hol nincs, és néha meg van, de nagyon félresikerül. Mint az este nálunk. Merthogy ő mondott egyet, de tulajdonképpen mást akart és én meg teljesen mást kódoltam ki magamnak. Erre én mondtam valamit, ő nem értette, hogy miért és mit...Valaki becsapott egy ajtót, erre a másik is. Egyikünk vette a sátorfáját és átvonult a másik szobába. Pityergés, ötperc csend. A másikunk halkan bejött a nagyszobába és megharapta a fülemet. Kicsit még kérettem magam, aztán szent a béke. "Én így értettem!" "De én nem is azt mondtam!" "Illetve igen, de nem úgy értettem!"
Még jó, hogy a kommunikáció olyan, hogy hol van, hol nincs, hol meg helyre lehet állítani.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
Bocsi, de én még itt tartok a blogod teljes átfutásában - na csak azt akarom mondani, hogy nálunk forditva van, én szoktam olyat mondani amit nem úgy gondolok de azt lehet belőle érteni, amit a másik ért, csak én meg nem szoktam érteni, hogy mit kell már úgy odalenni, amikor én csak úgy mondtam, de közben valami mást gondoltam, világos nem?
Post a Comment