Politika

  Az késztet arra, hogy ezt az unalmas című bejegyzést megírjam, hogy nagyon elegem van a politikából. Mondjuk ez eleve egy tőlem nagyon távoleső műfaj, nem érdekel, nem foglalkozom vele, de mivelhogy én is emberek, újságok és net között élek, csak megtudok ezt-azt. Két nagy párt van, ez a kettő marja egymást állandóan. Egyik sem sokkal jobb a másiknál, bajban is vagyok, mikor teljesítenem kell állampolgári kötelességemet. Úgy szoktam dönteni, hogy biztos nem szavazok arra, aki megtagadta szeretett szülőföldem polgárait.
  Már egy ideje figyelem, mit művelnek Demcsák Zsuzsa körül. És nagyon elkeserítő ez a hatalmas rosszindulat, ami folyik. A kormány őt kérte fel szóvivőnek, igent is mondott, de most mégis visszalépett, mert már nem bírta elviselni a ellene irányuló támadásokat. Minden fronton támadták: a múltját, a családját, a blogját, egyszerűen hihetetlen, mennyire leleményesen építették fel a lejárató hadműveletet. Nekem Demcsák Zsuzsa senkim, nem ismerem, nem is az ő pártját favorizálom, de úgy gondolom, a munkáját kellett volna méltatni, de erre, mármint a munkára, nem kapott lehetőséget. Lehet, hogy tényleg nem lett volna alkalmas erre a munkára, nem tudom, de miért van szükség ennyi rosszindulatra? Nem értem, miért nem lehet másképp hozzáállni a dolgokhoz?
  Nem is tudom, miért is háborodok ilyesmin. Nem érek el vele semmit. Csak felhúztam magam, és még jó, hogy kiírhattam magamból.
  Jól mondta Salamon annak idején: "Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál." (Péld.22:1)