"Csicsónénak három lánya..."

   Az e heti Nők Lapjában négyoldalas cikket szentelnek a háromlányos családoknak, a következő címmel: "Ha három a kislány...Csapás vagy Isten ajándéka?" Nem tudom, miért pont a hármas szám ragadta meg őket. Lehet, hogy majd lesz egy olyan cikk is, ahol a négylányos családokat vizsgálják. A háromlányos anyákat Csicsónéknak nevezik. Szóval én egy Csicsóné vagyok. Ezek szerint akkor Tibi egy Csicsó. Na mindegy, a lényeg az, hogy a cikk szerint is inkább áldás a három lány. Bár állítólag van olyan apa, aki csak úgy beszél a lányáról, hogy ő a leendő fiúunokája édesanyja. Engem soha nem foglalkoztatott ez a téma, és ha még születne valamikor gyerekem, azt szeretném, ha ő is kislány lenne. Báááár, vagy két éve kaptam anyósomtól egy kis ajándékot Húsvétra: egy picike kosarat, benne egy tyúkanyó és körülötte három sárga és egy szürkés-fekete csibe. Most is ott van a konyhában a kis dísz, néha elnézegetem és azon gondolkozom, hogy vajon nem prófécia-e? Hogy esetleg lesz majd egy szürke csibém is a három sárga mellett? :)
  A mai napom hamar eltelt. Délelőtt Annát elvittem az ún. Iskolavárba. Ezt az iskola szervezi a leendő elsősöknek, hogy megbarátkozzanak egymással és a tanító nénivel. Annának nagyon tetszett, már holnaptól szeretne iskolába járni. Aztán délután sütöttem  három adag süteményt, mert holnap nálunk a gyüliben lesz megtartva a Női Ökümenikus Imanap, jönnek a katolikus, evangélikus és református testvérnők közös imára, és szeretnénk megvendégelni őket. A három adagból már csak kb. másfél van meg, a többi elfogyott. Most még hátravan az esti fürdetés, csak gondoltam, erőt gyűjtök hozzá egy kis bloggolással...:)