"Kétféleképpen élhetjük az életünket. Mintha semmi sem lenne csoda, s mintha minden csoda lenne." Einstein
Most akadtam erre az idézetre, ami azért érdekes, mert egyszer Tibivel beszélgettünk ilyesmiről, és majdnem szó szerint ugyanerre a következtetésre jutottam. Lehet, hogy egy Einstein veszett el bennem? ;)
Van olyan ismerősöm, nem mondom meg ki, aki tényleg mindenben csodát lát. Minden apróságért imádkozik, olyanért is, ami szerintem magától értetődő, aztán örül a csodának. Azt hiszem, ő tényleg boldog, bár be kell valljam, néha kicsit idegesítő, hogy minden apróságot úgy felfúj.
Aztán ismerek olyat is, aki mindent kimagyaráz. Neki semmi sem csoda, mindennek van logikus magyarázata, oka. Ez is idegesítő néha.
Hogy én milyen vagyok? Hol ilyen, hol olyan. Ezek szerint lehet harmadikféleképpen is élni az életet. Néha valamit csodának látok, később meg azt mondom, véletlen volt.
Pedig hiszek a csodákban. Csak az zavar, hogy ugyanazt a dolgot
lehet annak is látni, meg nem is.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
igen, nezopont kerdese...
de vajon hogyan erdemes inkabb elni? csodakkal vagy csodak nelkul? :)
azt hiszem, a csodakkal...
Én most, csodamentes dackorszakomban élem át a legtöbb csodát.
Most, amikor legtöbb álmomról lemondtam, úgy tűnik, sorban megadatnak.
Ki érti ezt?!
az egesz szemszog kerdese :) nekem most egy jelenet ugrik be erre: amikor Neo elkezdi latni Matrix-ot es az ugynokok mar nem csodak, hanem maga Neo a csoda. Ez a kep nekem sokat mond. A lenyeg az, hogy onmagad legy es nem kell minden csodat vagy a csudat ugy atelni mint ahogy masok latjak...
Post a Comment