Thursday, August 16, 2007
T. nagyon rendes férj
amúgy, de időnként, például ma reggel, rájön a hoppáré, aztán például vércukorszintet akar nekem mérni, mert van neki néhány vércukorszintmérője, és azt ki akarja próbálni, persze rajtam, de ő úgy állítja be, hogy aggódik a vércukorszintem miatt. Ja, az aggódó férj. Szerintem csak élvezi, hogy kergethet a lakásban fel s alá a tűvel, míg megadom magam. S csodálkozik, hogy hogy tudtam megszülni három gyereket, ha ennyire félek egy kis tűtől. Amúgy 4,5-ös lett a cukorszintecske, ami állítólag jó.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Ezen jót szórakoztam! Én is aggódok a vércukorszintem miatt, de most hogy olvastam, hogy azt tűvel mérik, már nem aggódom egy cseppet sem. Nem én!
Jót derültem ezen a pósztocskádon :))) T. nagyon rendes férj, hogy még a vércukorszintedre is odafigyel :)))
Szép napot,N
Azért örülök, hogy vérvételkor nem kell kergetnem a gyerekeket. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha 15 gyerek szaladgálna az osztályon... :)))
Márta, az ujjadat szúrta meg? Az szerintem is rémes. En is félek minden szúritól, nagyon.
Noémi, kórházban én is tudok viselkedni :)
Betti, igen, az újjamat. Micsoda barbárság!
Hát, mindjárt sejtettem :))))de az a kis tű tényleg nagyon tud fájni, teljesen megértelek. "Csak úgy" én sem engedném, hogy megszúrjanak :)) Azért jó volt elképzelni mi lenne az osztályon, ha úgy kellene a gyerekeket összehalászni és esetleg még a szülők is segítenének az eltűntetésükben meg a manók :)))
Post a Comment