Beszámoló pósztocska 3.

Harmadnap reggelre gyönyörű napra ébredtünk. Maradtunk volna még szívesen, de nem azért mentünk, hogy végig egy helyben legyünk. Összecihelődtünk és elindultunk. Mentünk, mendegéltünk. Inkább az utóbbi, mert a hegyekkel az a baj, hogy sokat kell felfele menni, aztán meg lefele, de a lefelének mindig megvan aztán a böjtje, mert megint felfele kell menni utána. Sokszor érzi úgy az ember, hogy egy lépést se tud már tenni, de aztán mégiscsak tud. Az a fontos, hogy eldöntsd, hogy márpedig nem adod fel, aztán kész. Meg az is fontos, hogy megbízható emberekkel indulj útnak, mert szükség van a másik bátorítására. De ez valahogy így működik a való életben is, nem? Estére elérkeztünk egy gyönyörűszép tóhoz, és ott vertünk sátrat. Tűzet raktunk, vacsoráztunk, aztán meg egész éjjel vacogtunk, annyira hideg volt. Pedig minden ruhát magamra vettem, vagy három nadrágot, az összes blúzt, pulóvert, a végén már úgy néztem ki, mint a kisgyerekek télen, hogy mozdulni sem bírtam. Vártuk a reggel nagyon. El is jött nagy nehezen, és tényleg csodálatos volt a csend, a tó, az egyedüllét, a hallgatag hegyek...Nincs is szavam rá, hogy elmondjam, mennyire jó volt együtt kávézni T.vel (igen, sikerült rávennem, hogy kávét igyon velem :)), és csak hallgatni nagyokat, mert olyan szépet azért ritkán lát az ember, és meg kell fizetni az árát az ilyen csodáknak.
Aztán összepakolóztunk megint, beosztottuk aznapra a megmaradt kevéske kajánkat, és elindultunk lefelé a völgybe. Megígértük, hogy péntek estére hazaérünk a szüleimhez, ahol már vártak a gyerekek. Meg aztán el is fogyott az ennivaló, azért is haza kellett menni. Hát ilyen volt a mi kis túránk, aztán azóta mindenkinek mondom, mesélem, mert nekem az ilyesmi mindig nagy dolog. Ja, és még csak annyit akarok mondani, hogy ha valaki vízhatlan túrabakancsot akar nektek eladni drága "pínzírt", vegyétek meg, de úgyis át fog ázni. Legalábbis a miénk átázott, de legalább így feltaláltuk a lábdunsztot, ami úgy néz ki, hogy aszongya: felveszed a jó kis száraz micimackós zoknidat, rá húzol egy tiszta szemetes zsákot, jól megkötöd a bokád fölött, aztán felhúzod a jó kis vízes és enyhén büdös bakancsodat, aztán kész is a lábdunszt, ha egész nap ilyenben caplatsz.