Ma este

már egyszer eltettem magam holnapra,de aztán mégiscsak felkeltem, mert eszembe jutott, hogy mennyi dolgom van még, aztán most meg itt vagyok. Ma délután volt a tanévnyitó az evangélikus templomban, el is mentem a két lyánnyal, T. itthon maradt, állítólag vigyázni Enikőre, de én tudom, mennyire nem szeretik a fijúk az ilyen rendezvényeket, például egy apuka mellett ültem, de szegény annyira unta, mind sóhajtozott, nézte az óráját, meg ilyesmi. Én, az igazat megvallva, szeretem a tanévnyitó és zárókat. Olyan fennköltek :) Ahogy bevonulnak az ünneplőbe öltözött szemünkfényei. Ahogy énekelnek. És most különösen szép volt, mert oda tudtam figyelni, nem arra kellett koncentráljak, hogy például Enci viszonylag csendben legyen. Úgy volt, hogy kérték a kis elsősöket, hogy álljanak fel, és őket külön megáldotta a pap, imádkozott értük, meg minden. Jó érzés volt, hogy így kezdik el ezt a tanévet. Aztán külön imádkoztak az igazgatóért, őt is megáldották, hogy tudja bölcsen igazgatni a nebulókat a következő évben. Szép volt. A végén elénekeltük a Himnuszt is. Jaj, nagyon elérzékenyültem. Úgy megnyugodtam, hogy jó helyen tanulhatnak a kis drágáim. Hát ennyi a beszámoló. Megyek vissza ceruzát hegyezni.