Tegnap

egész nap ki és elpakoltam különböző dolgokat, de még nem végeztem, talán az életben nem fogok a pakolászással végezni. El is tűnődtünk T.-vel, hogy jó lenne a dolgaink háromnegyedét egyszerűen eltüntetni, nem lehet igaz, hogy ennyi mindenre van szükségünk a boldoguláshoz. Ennek teljesen ellentmond az, hogy ugyancsak tegnap elmentem a szemben levő turkálóba is, és egy nagy szatyor ruhával tértem haza. És még csodálkozunk, ha azt mondja valaki, hogy nem érti a nőket. Aztán este, mikor már T. lefeküdt, megnéztem egy indiános horrorisztikus filmet, úgy féltem, hogy futva jöttem át utána a másik szobába. Hát ez volt a tegnapi napom, remélem, a mai értelmesebb lesz. A fenti képek még a múlt héten készültek, a gyerekekkel kimentünk párszor a patak partjára.