Anna

hétfőn kezdi az első osztályt. De a suli ma, holnap és holnapután napközis tábort szervez a leendő elsősöknek sok játékkal meg miegymással, hogy kicsit szokják az új helyzetet. Szóval ma volt az első nap. Délután mentem érte, és vidám volt, tetszett neki, meg minden, örültem is nagyon, mert Anna nem tud nagyon hamar barátkozni, általában "megbújik " Sára mellett, aki szívesen vállalja a pátyolgató szerepet mellette. Hát ma este látom, hogy azért nincs minden rendben, mert olyan kis szorongó, vagy nem is tudom...Be is mentem hozzá sutyorogni lefekvés után, és csak átölelte a nyakam, és nem akart elengedni, pityergett, és kérte, hogy járjak én is vele iskolába. Na, korán örültem. Legszívesebben magam mellett tartanám őket örökre, és tanítanám őket, igazán, itthon, mint ahogy ez külföldön nem egy szokatlan dolog. Kissé fáj a szívem, és tudom, nem lesz könnyü, és remélem, hogy lesz majd barátja, aki szereti, és remélem, hogy nem fogják csúfolni semmiért, és remélek minden jót és szépet, és ha még folytatom, mindjárt én is sírok...