Friday, June 13, 2008
Mára
verset kellett tanuljon Sára...Már egy hete tudtuk, hogy kellene, aztán persze, csak tegnap délután fogott hozzá, nemistudom kire ütött ez a gyerek...:) Nagyon hamar megtanulta, bár csak nagy vonalakban mondtam el neki, miről is szól, de megszerette a vers ritmusát. Persze, a suliban megtapsolták, és írta a Fráu, hogy hétfőre készüljön Sára egy magyar verssel, hogy lássa a többi gyerek, milyen nehéz is egy idegen nyelven beszélni. Erre gondoltunk, egyrészt mert ezt már nem kell megtanulni, másrészt meg csodálatos a ritmusa. Közben eszembe jutott, hogy jó lenne kiválasztani azt a néhány verset, amit magyar iskola és olvasókönyv hiányában feltétlenül én kellene megtanítsak nekik.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a töba zilál,
fények gyöngysora lebben,
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szivem a, kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Amúgy nagyon szépet választottatok... bár én elfogult vagyok, ha W. S.-ről van szó.
Ez is nagyon szép. Köszönöm. :)
Post a Comment